Sváby Lajos (Abádszalók, 1935. február 4.) Kossuth-díjas magyar festő, főiskolai tanár. Sváby András műsorvezető apja.
Életpályája:
1954 és 1960 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt; tanárai voltak például Kmetty János és Pór Bertalan. 1963-1965 között Dunaújvárosban dolgozott, 1965-től Budapesten élt. 1975-től tanár ugyanennek a Magyar Képzőművészeti Főiskolának, amelynek 1990-1991 között megbízott, 1991-1995 között (nyugdíjba vonulásáig) pedig választott és kinevezett rektora volt. 1995-ben a Kingston Egyetem díszdoktorává avatták.
Ábrázolásmódja, festményei [szerkesztés]
Korai művei a monokróm festészet határait súrolják. 1967-es kiállításán kékes, szürkés, majdnem fekete munkákat állított ki.
Változás (1969) című alkotása címében is megfogalmazza a festészetében lezajló folyamatokat; ez az első harsány, színes képe. Ebben a periódusban festett műveire az erőteljes színek mellett, a háttér sötét, fekete árnyalata, a meghatározhatatlan tér jellemző (Kialakulás, 1970).
Biblikus témavilágot idéz az Izsák feláldozása (1971) című mű, ahol az apa valóban feláldozza fiát.
Az 1975-ben készült Örkény István arcképe című munkán jelennek meg a háttéri elemek, szűk doboztérbe zárva, erőteljes rövidülésben ábrázolja az írót.
Szélsőséges példát jelent az Alagútban (1979) című mű, ahol az önarckép szinte teljesen eltorzul a közeli szembőlnézet követelményeinek megfelelően.
Az 1980-as évektől kilép a zárt térszerkezetből, figuráit táji környezetbe helyezi.
Zárt tér (1982) című képén maga a vászon síkként metszi el az elénk táruló jelenetet: egy buja nőalakot férfikezek simogatnak, de ezek a kezek csak testrészekként jelennek meg, nincs mögöttük a férfi alakja. A kéz megjelenése a teremtésre is utalhat, míg az alak elszigeteltségét a magyar kultúra sajátosságának kifejezéseként is értelmezhetjük. Korábbi munkái közül az Odüsszeusz távol Penelopétől (1971) című mű állítható ezzel párhuzamba, de ott nincs annyira egyedül a figura.
Az 1980 körül megjelenő pasztellképei konkrétabb távlatokat mutatnak, míg rajzain az időtlenséget, a tér nélküliséget jeleníti meg.
Genezis (1989) című rajzsorozatát az egymásba fonódó növények és emberi testek zsúfolt együtteséből építi fel.
Díjai:
* Derkovits-ösztöndíj (1963-1966)
* Munkácsy-díj (1973)
* Érdemes művész-díj (1985)
* Kossuth-díj (1994)
* Magyar Művészetért 2000-díj (2000)
Írásai:
* A festő dolga (Mozgó Világ, 1980/4)
* Csodalényekre van szükségünk? (Filmvilág, 1980/10)
* Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja (Filmvilág, 1982/1)
* In memoriam Bernáth Aurél (Somogy megyei Múzeumok Közleményei, V., 1982)
* Megnyitó beszéd (Vásárhelyi Őszi Tárlat, Élet és Irodalom, 1996. november 22.)
Egyéni kiállításai:
* 1967 Budapest
* 1972 Budapest
* 1973 Budapest (Melocco Miklóssal)
* 1975 Dunaújváros (leporelló)
* 1976 Kecskemét
* 1977 Budapest, Miskolc
* 1978 Székesfehérvár, Veszprém
* 1980 Szolnok, Hatvan
* 1983 Siófok-Balatonszéplak, Tihany, Abádszalók
* 1984 Budapest, Keszthely
* 1985 Szeged, Berlin
* 1987 Szombathely
* 1989 Pécs, Budapest
* 1994 Budapest, Dunaújváros
* 1998 Simontornya, Veszprém (leporelló)
* 2001 Dunaszerdahely, Budapest (Bujdosó Ernő, Csíkszentmihályi Róbert, Vilhelm Károly társaságában), Pápa (Bujdosó Ernő, Mihályi Gábor, Kokas Ignác, Vilhelm Károly)
Válogatott csoportos kiállításai:
* 1962 Miskolc
* 1965-1967 Budapest
* 1972 Mai magyar művészet, Városháza, Frederiksberg
* 1975 Budapest
* 1978 Budapest
* 1987 Amszterdam
* 1988 NSZK
* 1997 Budapest
* 1999 Oberschützen
* 2000 Genf
* 2001 Budapest, Gödöllő
Köztéri művei:
* pannó (1968, olaj, farost, Mezőcsát, Művelődési Ház Színházterem)
* mozaik (1974-1975, Budapest, Országos Kardiológiai Intézet)
* sgraffito (1979-1980, Sárospatak, iskola homlokzata)
* sgraffito (1979-1980, Szeged-Mórahalom lakótelep (Fekete Tamás (szobrász))
Sváby Lajos (Abádszalók, 1935. február 4.) Kossuth-díjas magyar festő, főiskolai tanár. Sváby András műsorvezető apja.
