Molnár Farkas (Pécs, 1897. június 21. – Budapest, 1945. január 12.) magyar építész, festő és grafikus. Az avantgárd építészet kiemelkedő alkotója.
Életpályája - munkássága:
Molnár (Ferenc)[1] Farkas 1897. június 21-én született Pécsett. 1915-ben érettségizett a Cisztercita rend pécsi gimnáziumában és utána tanulmányait 1915 és 1917 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakán folytatta, majd 1917-től a József Nádor Műszaki Egyetemen tanult. Az egyetemen a „Megfagyott muzsikus”[2] című lapot szerkesztette. Baloldali nézetei miatt azonban kizárták az egyetemről.
1919-ben szülővárosában kezdte a pályáját, tipográfus és művészeti író volt a Krónika című lapnál. Nemcsak a kubizmusról és futurizmusról jelentek meg cikkei, hanem ő készítette a lap teljes programját, ezzel a Kassák Lajos szervezte A Tett és a Ma folyóirat és művészeti mozgalom kezdeményezéseivel rokon törekvések hagyományait teremtette meg Pécsett. Könyvillusztrációit és festményeit a Pécsi művészkör kiállításain mutatta be. 1921 áprilisában Stefán Henrikkel és Johan Hugóval Olaszországban járt, ahol számos tájképet készített. Forbát Alfréd hívására Bécsen át Weimarba (Bauhaus) ment.
1921-ben a Bauhaus tagja lett, tanulmányait ott folytatta, és többek között Walter Gropius tanítványa is volt. Ebben az időben széleskörű grafikai tevékenységet fejtett ki. 1921–1922-ben a Bauhaus grafikai műhelyében készítették Stefán Henrikkel közösen az Itália mappát. 1923-ban a Bauhaus első kiállítását szervezte, és ekkor állította ki Vörös kubus néven híressé vált lakóház tervét. 1924-től Georg Muche és Breuer Marcell mellett dolgozott.
1924-ben típus-sorházakat tervezett, amelyeknek belső berendezését is ő tervezte. Praktikus, sima felületű, csekély helyigényű, sőt változtatható nagyságú bútorait részben itthon kivitelezte. Le Corbusier hatására várostervet is készített, megtartva a derékszögű utcabeosztásokat, de nagyobb közterekkel és alacsonyabb beépítésű, emberibb léptékben, mint francia kollégája. 1924-ben a Bauhaus manifesztuma a közös munka nyomán kialakult alapelveket, a funkcionalizmust és racionalitást fektette le, melyet Bortnyik Sándor, Breuer Marcell és Weininger Andor is aláírt és a Magyar Írásban megjelent.
1925-ben végleg hazatért. 1928-ban a Műegyetem építész karán diplomázott, ahol Hültl Dezső és Kotsis Iván irányítása mellett tanult.
A KUT[3] kiállításain festményekkel és tervekkel vett részt. Alapító tagja volt a Magyar Könyv és Reklámművészek Szövetségének, a Magyar Műhely Szövetségnek. Részt vett a Zöld Szamár Színház szcenikai műhely – Bauhaus hagyományokat folytató – munkájában. Publikált számos művészeti folyóiratban (Tér és Forma, Magyar Iparművészet, Új Föld, 100%).
1929-ben Gropius meghívja a CIAM frankfurti kongresszusára. Hazatérése után Breuer Marcellal és Fischer Józseffel együtt megalapította a CIAM (Conges International d'Architectur Moderne) magyar csoportját a CIRPAC-ot.
1930-ban a Mérnöki Kamara felvette tagjai közé, és 1931-ben önálló tervezőirodát nyitott. Ligeti Pállal közös vállalkozásukban több fővárosi lakóház épült fel (Bimbó utca 75., Napraforgó utca 15., Mihály utca 11. Delej-villa). Molnár és felesége ez utóbbiban kapott lehetőséget, hogy saját lakásukat kialakítsák.
1932-ben Új építészet címmel a CIAM magyar csoportjának kiállítását szervezte a Tamás Galériában, majd Ház, város, társadalom címmel rendeztek kiállítást, mely anyag egy részét - forradalmi hangvétele miatt - elkobozták, és bírósági eljárás indult ellene. Egy hónap fogházra ítélték és a Mérnöki Kamara kizárta tagjai sorából.
1931-36 között már önállóan dolgozott. Rózsadombon több lakóháza és többlakásos társasháza épült fel. Törekvései szerint az „anyagilag függetlenné vált értelmiségi középosztály számára” (Cserje utca 4, 4/a., Kavics uca 8/f., Vérhalom utca 24., Cserje utca 12., Lejtő utca 2/a). A házaira jellemző az egyéni igények figyelembevétele, az életmódnak megfelelő térkialakítás, változtatható térkapcsolatok variálható nyílászárókkal, a gazdaságos helykihasználás és a nagy alapterületű teraszok.
1933-ban Pécsett kiállításon mutatta be munkáit. A megjelenő katalógus előszavát Moholy Nagy László írta. Még abban az évben a Milánói Trienálén a Budapest, XII. Lejtő útca 2/a alatt tervezet és megvalósult villája első díjat nyert. 1934-ben Gropius budapesti látogatása alkalmából felkereste - 1933-ban tervezett - Budapest, II. Lotz Károly utcai villájában.
Középületeit, a Köztársaság-téri bérházcsoportot (1932-35) és az OTI pestújhelyi Munkáskórházának személyzeti épületét (1936) Fischer Józseffel tervezte.
1936-ban visszaveszik a Mérnöki Kamarába, majd júniusban kiállít a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok kiállításán. 1937-ben a CIAM újonnan alakult kelet-európai csoportja, a CIAM-OST titkárává választották.
1936-44 között főként társasház-tervezéseket vállalt. 1936-os zürichi látogatása meggyőzte arról, hogy a hazai körülmények között nincsenek meg az anyagi feltételei a nagyon igényes építkezéseknek, ezért a szériagyártásos építést szorgalmazta. 1937-ben Le Corbusier modelljét és Frank Lloyd Wright organikus eszméit egybeolvasztva javaslatot dolgozott ki az ország mezőgazdaági vidékeinek urbanisztikai átszervezésére. Az Iparügyi Minisztérium nem fogadta el elképzeléseit.
1938-ban egy hat évvel korábbi ügyre hivatkozva kizárták a Magyar Mérnöki Kamarából, majd egy év múlva a határozatot semmissé nyilvánították, visszavették a Kamarába és az Országépítés című folyóirat szerkesztőjévé választották.
Ezekben az egzisztenciálisan zavaros időkben kezdett foglalkozni a Magyar Szentföld-templom tervezésével, amelynek alapkövét 1940-ben tették le, de az építkezést - 1945 januárjában bekövetkezett haláláig - nem fejezték be. „A tervek és az elkészült Betlehemi-barlang, valamint a Trombitás-úti és Mese utcai villák már a posztmodern építészet felé mutatnak.”[4]
„Molnár Farkas mehetett volna többször is külföldre, huszonévesen is maradhatott volna a Bauhaus valamelyik mesterénél, mégis hazajött befejezni a Műegyetemet; aztán negyven éves kora körül Gropius biztatta, települjön Amerikába, ahol Breuer Marcell rengeteg házat, köztük számtalan középületet építve látványos világkarriert futott be. Molnár Farkas végül itt maradt még a világháborúban is. Így is halt meg fiatalon, a saját Lotz Károly utcai villájával együtt kapott bombatámadásban, 1945 januárjában.”[5] Munkásságát Walter Gropius így értékelte: „Hivatása mesterének tartom. Túl korán, életműve kiteljesedése előtt halt meg.”
Épületek:
1929. Budapest, I. Mihály utca 11 lakóépület. (Ligeti Pállal) 1930-1931. Budapest, II. Bimbó ut 75 lakóépület. (Ligeti Pállal. 1936-ban Ligeti Pál bővíette a villát, megtartva annak eredeti karakterét) 1931. Budapest, II.Kavics utca 8/f lakóépület 1931. Budapest, II. Napraforgó utca 15 lakóépület. (Ligeti Pállal) 1931-1932. Budapest, II. Vérhalom utca 2 lakóépület. 1931-1932. Budapest, II. Cserje utca 12 lakóépület. 1932. Budapest, II. Hankóczy utca 3/a lakóépület. (átalakítva) 1932. Budapest, XII. Lejtő utca 2/b lakóépület. (1933-as Velencei Trienálén I. díj. átalakítva)[1] [2] 1932. Budapest, II. Cserje utca 4-4/a lakóépület 1932. Budapest, I. Toldy Ferenc utca 1/b társasház 1933. Szeged. Bercsényi utca 4 lakóépület. 1933. Budapest, II. Lotz Károly utca 4/b. társas villa. (átalakítva) 1933-1935. Budapest, VIII. Köztársaság-tér (régen: Tisza Kálmán-tér) 14, 15, 16. OTI bérházcsoport. (trvezők: Árkay Bertalan, Faragó Sándor, Fischer József, Heysa Károly, Ligeti Pál, Pogány Móric, Preisich Gábor, Vadász Mihály) 1934. Felsőgöd. Nyaraló 1934-35. Budapest, II. Harangvirág utca 11 lakóház 1935. Budapesti Nemzetközi Vásár. Tér és Forma valamit Vállalkozók lapja pavilon. 1935. Budapest, Csévi-köz 7/a lakóház. (Fischer Józseffel) 1936. Pestújhelyi volt OTI munkáskorház személyzeti épülete. (Fischer Józseffel) 1936. Budapest, II. Pasaréti út 7.többlakásos lakóépület. 1936. Budapest, II. Trombitás utca 32 lakóépület. (Elözővel összeépítve) 1936. Budapest, XIII. Hegedüs Gyula utca 83-87 Budapest Székesfőváros Elektromos Művek irodaháza. (1992-ben lebontották) 1937. Budapest, XII. Mese utca 8. lakóház (1957 és 1977 között többszörösen átalakitva és bővítve) 1938. Budapest, XII. Gébics utca 9 lakóépület.(1970-ben átalakították. Emeletetépítettek rá. Tetőformája is megváltozott). 1938-1939. Budapest, XII. Vércse utca 4/a lakóépület. 1939. Budapest, XII. Székács utca 17. lakóépület. 1939-1940. Budapest, XIII. Nővér utca 144-146 OTI kertes családiház telep része. (tervezők: Misley Sándor, Nagy Márton és Olgyay & Olgyay). 1939-1945.- Budapest, II. Heinrich István utca 5-7. Szentföld-templom. (Félbemaradt. Levéltári raktárként működött. Az építkezést Molnár halála után, 1945-ben leállították. A Betlehemi kápolna készült el.Jelenleg műemléki védettség alatt áll.)[3] 1940-1942. Budapest, XI. Tarcali utca 2 (Vilányi út 52) lakóépület. 1942-1943. Budapest, II. Széher út 60 lakóépület. 1944-1946. Budapest, XII. Istenhegyi út 9/a lakóépület. (Átalakitásokkal a háború után fejezték be). Grafikái - rézkarcai - festményei [szerkesztés] [7]
1921, ORVIETO (olaj, vászon. Jánus Pannonius Múzeum Pécs).[4] 1921. SIRATÁS (olaj. Magántulajdon).[5] 1921. CHIOSTO SAN FRANCISCO 1922. NYILAZÓK (olaj, vászon).[6] 1922. ITÁLIAI MAPPA I. (Fiorentia litográfia. Magyar Nemzeti Galéria). 1922? HARLEKIN (gouache munka. Magángyüjtemény)[7] 1922. KÉT TÁNCOS (szinpadi jelenet). 1921-ben készült Expresszionosta kompozició "15" fametszet. (A baloldalon levő jelzés szerint maximum öt példányban készült és valószínűleg Molnár egyik leg*korábbi Bauhausban készült munkája)
Molnár Farkas (Pécs, 1897. június 21. – Budapest, 1945. január 12.) magyar építész, festő és grafikus. Az avantgárd építészet kiemelkedő alkotója.
