Rúzsa Sándor beállott katonának
Betyármonda
Rúzsa Sándor beállott katonának Rúzsa Sándor beállott katonának, Jaj, de szépen fölőtözött huszárnak, Szép a huszár – hej, húj! – ha fölül a lovára, Barna kislány ráborul a vállára. Rúzsa Sándor kifeküdt a mezőre, Ellopták a kis pej lovát mellőle, Rúzsa Sándor – hej, húj! – kis pejlova de sáros, Nem jól nyergölte föl a komiszáros. Rúzsa Sándor mezítláb mönt szántani, Kivitte a ráncos csizmát patkolni, Kilenc kovács – hej, húj! – nem merte elvállalni, Mert nem tudott rúzsás patkót csinálni. Rúzsa Sándor rézsarkantyús csizmája, Nem csörög mán az aradi kocsmába, Vér Annusnak – hej, húj! – sárga selyöm kendője Nem löbög mán Rúzsa Sándor zsebibe. Mögpatkolom kis pej lovam négy lábát, Fölkeresöm Gedó Éva kocsmáját, Gedó Éva – hej, húj! – forraljon bort röggere, Adjon szállást ez a barna mönyecske.
|