Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Csodaszarvas Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!
Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy
RSS feliratkozás: Festmény Festmény
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy
RSS feliratkozás: Óra Óra
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia
RSS feliratkozás: Szobor Szobor
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak
Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat
RSS feliratkozás: Sport Sport
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv
RSS feliratkozás: Történelem Történelem
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv
Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
 
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - Az ezeregyéjszaka meséi: Sahriár király és öccse, Sáh-Zemán király története

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás
Sahriár király és öccse, Sáh-Zemán király története

Mesélik - csakhogy Alláh jobban tudja -, hogy elmúlt esztendőkben, réges-régi korban, messzetűnt időkben élt és uralkodott, mint senki dicsőbben, India és Kína szigetein egy Szasszán nemzetségéből[1] való király. Számát sem tudta hadainak, kísérőinek, szolgáinak. És volt két fia, az egyik már idősebb, a másik egészen fiatal. Derék lovas, vitéz harcos mindkettő, de különösen az idősebbik. Apja halála után ő gyakorolta a királyi hatalmat, ő kormányozta a birodalmat. Városainak és egész országának népe szerette. Neve Sahriár volt. Öccsét Sáh-Zemánnak hívták; ő a perzsiai Szamarkandban uralkodott. Mindegyikük a maga országában élt, ott vezette alattvalóit bölcsen és igazságosan, húsz éven át, vidám lélekkel és boldogan. Ez így ment addig, amíg egyszer az idősebbet elfogta a vágyódás öccse után, és megparancsolta vezírének,[2] utazzék el hozzá, és vele együtt térjen majd vissza. A vezír így szólt: "Hallom és engedelmeskedem."

Ment, ment, amíg szerencsésen meg nem érkezett; bement királya öccséhez, átadta az üdvözletet, és közölte Sáh-Zemánnal, hogy bátyja vágyódik utána, és kéri öccsét, látogassa meg. A király azt felelte: "Hallom és engedelmeskedem", és már meg is tette az úti előkészületeket: kivonultatta sátrait, tevéit, öszvéreit, szolgáit és testőreit; vezírjét megbízta az ország kormányzásával, és elindult, hogy elmenjen bátyja országába.

Éjfélkor egyszerre eszébe jutott, hogy valami igen fontos dolgot a kastélyában felejtett. Visszafordult, bement a palotájába, és feleségét az ágyban egy fekete rabszolgával összeölelkezve találta. Erre a látványra szeme előtt elsötétedett a világ; azt mondta magában: "Ha ez megtörténhet, amikor én alig távolodtam még el a várostól, akkor mit művelne ez a züllött teremtés azalatt, amíg bátyámnál tartózkodom?" Ezzel kirántotta kardját, lecsapott rájuk, és ott az ágyban megölte őket. Majd tüstént visszatért, megparancsolta, hogy induljanak, és addig ment, amíg elérkezett bátyja városához. Mikor a város közelébe ért, előreküldte ajándékait fivérének. Ez kiment elébe, és végtelen örömmel üdvözölte. A várost feldíszíttette, és otthon öccsével leült, hogy beszélgessenek és vigadjanak. De Sáh-Zemán egyre csak arra gondolt, mi történt feleségével, és végtelen búbánat ülte meg lelkét; arca elsárgult, teste lesoványodott. Mikor bátyja látta állapotát, azt hitte, az fáj neki, hogy olyan messzire szakadt országától és birodalmától, és nem is akarta kérdéseivel zaklatni, békében hagyta őt.

Egy idő múlva azonban mégis szóvá tette: "Kedves öcsém, látom, hogyan senyved a tested, hogyan lesz színed egyre fakóbb." Öccse így felelt: "Ó, bátyám, sebet hordok bensőmben" - de nem mondta el, mi történt. "Gyere velem vadászni - mondta bátyja -, talán az felvidítja lelkedet." De ő elhárította a meghívást, és bátyja egyedül ment el a vadászatra.

Voltak pedig Sahriár palotájának kertre nyíló ablakai. Az egyiken Sáh-Zemán kitekintett, és látta, hogy a palota kapuja megnyílik, húsz leány és húsz rabszolga jön a kertbe, és közöttük lépdel bátyjának csodás szépségű és bájos felesége. A medencéhez mentek, levetették ruháikat, és leültek egymás mellé. És a királyné odaszól az egyikhez: "Gyere, Maszud!" Erre egy fekete rabszolga odament hozzá és átölelte; átölelte a királyné is őt; aztán a fekete földre döntötte a királynét, ugyanúgy tett a többi rabszolga a leányokkal, és nem szűnt meg a csókolózás, ölelkezés és a többi, amíg a nap fel nem jött. És amikor a király ezt látta, így szólt: "Alláhra, így hát az én bajom kisebb, mint ez a szörnyűség." El is szállt szomorúsága, kétségbeesése. "Ez sokkal nagyobb csapás, mint ami engem ért" - szólt, és evett-ivott ismét.

Nemsokára megjött a bátyja a vadászatról, üdvözölték egymást, és amint Sahriár király öccsére, Sáh-Zemán királyra tekintett és látta, hogy orcájának színe-pirossága visszatért, hogy megint jó étvággyal eszik, holott azelőtt alig nyúlt az ételhez, igen elcsodálkozott, és meg is mondta neki: "Édes öcsém, a minap még azt láttam, hogy arcod sárga, most meg visszatért a színed. Mondd, mi történt veled?" Öccse így felelt: "Hogy miért vesztettem el arcom színét, azt elmondom neked, de ne kívánd tőlem, hogy azt is elmondjam, mitől nyertem vissza." - "Mindenekelőtt mondd el, miért veszítetted el arcod színét, és mitől soványodtál le. Hadd halljam." A másik így felelt: "Nos, bátyám, amikor értem küldted vezíredet, hogy jelennék meg színed előtt, felszereltem magam az útra, és kivonultam városomból. Ekkor eszembe jutott, hogy a neked ajándékul szánt drágakövet a palotámban felejtettem. Visszamentem és feleségemet egy fekete rabszolgával találtam ágyamban, alva. Erre megöltem őket, s hogy hozzád jöttem, folyton ennek a gondolata emésztett. Ez volt oka sápadt színemnek és bánatomnak. De hogy miként nyertem vissza a színemet, ne kívánd, hogy azt is elmondjam."

Mikor öccse szavait hallotta, így szólt a király: "Alláh szent esküjét olvasom a fejedre, hogy elmondd az okát: mitől tért vissza orcáid pirossága." Erre Sáh-Zemán mindent elmesélt, amit látott. Sahriár így szólt öccséhez: "A magam szemével akarom látni." Sáh-Zemán azt felelte: "Tégy úgy, mintha vadászni mennél, és rejtőzz el nálam, aztán tanúja lehetsz mindennek, és tulajdon szemeddel láthatod, mi történik."

A király közhírré tétette, hogy eltávozik: katonaságot és sátrakat küldött a város elé, és ő maga is kivonult palotájából. Bement sátrába, és az apródnak megparancsolta, hogy senkit be ne bocsásson. Akkor aztán álruhába öltözött, titokban visszaosont palotájába öccséhez, és elhelyezkedett a kertre nyíló ablaknál. Rövid ideig kellett csak várakoznia, és íme, megjelentek a leányok úrnőjükkel meg a rabszolgákkal. Elkezdődött a csókolózás, ölelkezés, úgy, ahogy Sáh-Zemán elmondta, és tartott alkonyatig.

Amikor Sahriár ezt látta, szinte eszét vesztette, és így szólt öccséhez, Sáh-Zemánhoz: "Gyere, menjünk világgá. Mit nekünk a királyság addig, amíg nem látjuk, hogy mások is jártak-e úgy, mint mi. Ha nem, jobb nekünk a halál, mint az élet." Sáh-Zemán mindenre igent mondott, mire egy titkos ajtón együtt elhagyták a kastélyt, és éjt nappá téve addig mentek, amíg el nem érkeztek egy fához, a sós tenger partján. A fa egy rét közepén állt, és mellette forrás csörgedezett; ittak a vizéből, és leültek pihenni. Mikor a nap már magasan volt, a tenger egyszerre háborogni kezdett, fekete füstoszlop szállt fel belőle, egészen az égig emelkedett, és egyre közeledett a rét felé. Rettegés szállta meg a két testvért. Félelmükben felmásztak a fára, és onnan, a magasból nézték: mi lesz most? Hát a füstoszlop egy dzsinn[3] volt, hatalmas termetű, lapos fejű, széles mellű óriás; fején egy ládát vitt. Kijött a partra, odament a fához, amelynek ágai közt a két király rejtőzött, leült alatta, kinyitotta a ládát, kivett belőle egy másik szekrényt; ezt is kinyitotta, és ebből egy gyönyörű leány lépett elő, szép, mint a nap, a habokból kelő. Olyan volt, mint - a költő szavai szerint:

Ha láng tör ében éjbe lobogva, mint a fáklya,
S a végtelen homályból sugárt hint szét a fákra,
Keringenek a Holdak, ragyognak ünnepelve,
S a rajzó Napkorong mind imára térdepel le,
Imára tárja karját az ájtatos Természet,
A feltámadt, új nappal kitárult köntösének.
S villám-tekintetétől halandók könnye árad,
Halandók könnye hódol az ő szent sugarának.[4]

A dzsinn a leányra tekintett és szólt: "Ó, nemes vérből sorjázott úrnőm, ó te, akit nászéjszakádon raboltalak el, aludni szeretnék egy kicsit." Erre a dzsinn a leány térdére hajtotta fejét és elaludt. Az pedig felvetette szemét a fára, és meglátta a két királyt, akik odafenn rejtőztek. Leemelte térdéről a dzsinn fejét, a földre tette, felállt, és jelekkel értésükre adta: "Szálljatok le a fáról, és ne féljetek ettől az ifrittől." De ezek azt mondták: "Alláhra kérünk, ne kívánd ezt tőlünk." A leány pedig felelte: "De Alláhra, szálljatok le onnan, másképp felébresztem az ifritet, és ő rút halállal vet véget életeteknek." Megijedtek a testvérek és lejöttek. "No, most pedig fel a kemény férfimunkára! - szólt a nő. - Máskülönben felkeltem és rátok szabadítom az ifritet." És félelemtől remegve szólt Sahriár az öccséhez, Sáh-Zemán királyhoz: "Ó, öcsém, tedd meg, amit kíván." Ez meg így beszélt: "Addig nem, amíg te meg nem teszed." És hunyorogva biztatták egymást: "No, fogj hozzá!" A leány rájuk szólt: "Mit látok? Micsoda hunyorgatás ez? Ha nem jöttök és teszitek, amint kívánom, rátok szabadítom az ifritet." Azok pedig úgy féltek a dzsinntől, hogy megtették, amit a nő parancsolt, és amikor elvégezték, a nő így szólt: "Valóban, kiválóan értitek a dolgotokat!" Ezzel előhúzott zsebéből egy zacskót, és kivett belőle egy ötszázhetven gyűrűből álló füzért. Megkérdezte tőlük: "Tudjátok, mi ez?" - "Nem tudjuk" - felelték azok. Erre a nő megmondta nekik: "E gyűrűk tulajdonosai mind kedvemet töltötték, anélkül hogy ez a mulya ifrit tudott volna róla; ti is adjátok ide gyűrűtöket mindketten, ti testvérek." Azok lehúzták ujjukról gyűrűjüket, és a nő így szólt: "Ez az ifrit engem nászéjszakámon rabolt el, azután betett egy nagy szelencébe, a szelencét elhelyezte egy ládában, a ládára hét lakatot erősített, és ragadva mélységes-mélybe, levitt a habzó tenger mélységes fenekére. Nem tudta, hogy ha mi, asszonyok, akarunk valamit, az ellen semmit se lehet tenni, mint ahogy a költő mondja:

Nőnek ne higgy sosem, kacagj igéretén,
A szíve hús csupán, ha érző, ha kemény.
Szerelmét szórja rád, ám lelke felemás:
Kívül nagy csillogás, belül csak árulás.
Hallgass Juszufra és Ádámot megfogadd,
Ki elveszíté üdvét az első nő miatt."

Mikor a fivérek ezeket a szavakat hallották, végtelenül elcsodálkoztak, és így szóltak egymáshoz: "Lám, ez itt ifrit, és mégis súlyosabb bántalom érte, mint bennünket; miért is ne vigasztalódhatnánk meg?" Tüstént felkerekedtek hát, visszatértek Sahriár király városába, haza, a királyi palotába. Sahriár lefejeztette feleségét, a lányokat és a rabszolgákat. Nagyon felgerjedt haragja az egész asszonynép ellen, és ettől fogva mindennap más-más szűzleányt vett feleségül, elvette szüzességét, és a nászéj után megölette. Így folytatta ezt három éven át. A nép jajveszékelt, menekült leányaival, úgyhogy a városban már nem maradt egy szűz sem, akin a király kedvét tölthette. Ekkor Sahriár megparancsolta a vezírének, hozzon neki leányt, mint rendesen. Elment a vezír, keresett-kutatott, de nem talált leányzót. Mérgesen, elkeseredetten és a király haragjától rettegve tért haza.

Volt a vezírnek két lánya, szép, bájos, ragyogó, mint a napsugár, termetük karcsú és sudár. Az idősebbik neve Sehrezád, a kisebbiké Dunjazád volt. Amaz sok könyvet, krónikát olvasott, régi királyok történetét, regéket letűnt idők népeiről; mondják, hogy ezernyi könyvet gyűjtött össze, régi nemzedékekről és hajdani királyokról szóló históriákat meg költők műveit.

"Miért látlak így magadból kikelve, édesapám - szólt Sehrezád apjához -, miért emészt a gond és a bánat? Hiszen a költő szerint is:

Búbamerültnek mondd: a bánat nem örök,
A gond is elrepül, akár az örömök."

Mikor a vezír leánya szavait hallotta, elmondta neki elejétől végig, ami vele és a királlyal történt. Erre a leány így szólt: "Alláhra kérlek, adj feleségül a királyhoz: vagy életben maradok, vagy áldozat leszek a muszlimok[5] lányaiért, és kimentem őket a király kezéből." - "Az istenért! - szólt apja. - Ne tedd kockára az életedet!" De a leány azt felelte: "Ennek meg kell történnie!" - "Nagyon félek - mondta az apja -, hogy te is úgy jársz, mint a szamár meg az ökör a gazdával." - "Ők hogy jártak, édesapám?" - kérdezte Sehrezád.

A vezír pedig mesélni kezdett:
Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Ki készitette?
Ki készitette ?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrissebb Fontos Kérdések:
További fontos kérdések >>
Legfrissebb fórum témáink:
Ki készitette?
Ki készitette ?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?
Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár
Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

Antikrégiség.hu QR kódja KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© Antikrégiség.hu | e-Antique.eu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei