Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Csodaszarvas Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!
FontosKérdés kategóriák:
RSS feliratkozás: Állatok, növények Állatok, növények
RSS feliratkozás: Családi kapcsolatok Családi kapcsolatok
RSS feliratkozás: Egészség, életmód Egészség, életmód
RSS feliratkozás: Egyéb kérdések Egyéb kérdések
RSS feliratkozás: Emberi kapcsolatok Emberi kapcsolatok
RSS feliratkozás: Ezotéria, spiritualitás Ezotéria, spiritualitás
RSS feliratkozás: Fogyókúrák, diéták Fogyókúrák, diéták
RSS feliratkozás: Gasztronómia, étel, ital Gasztronómia, étel, ital
RSS feliratkozás: Gyerekvállalas, nevelés Gyerekvállalas, nevelés
RSS feliratkozás: Közlekedés Közlekedés
RSS feliratkozás: Kultúra és közösség Kultúra és közösség
RSS feliratkozás: Műszaki eszközök Műszaki eszközök
RSS feliratkozás: Otthon, lakás Otthon, lakás
RSS feliratkozás: Pénz, üzlet Pénz, üzlet
RSS feliratkozás: Politika, jog Politika, jog
RSS feliratkozás: Sport, mozgás Sport, mozgás
RSS feliratkozás: Számítástechnika, IT Számítástechnika, IT
RSS feliratkozás: Szépségápolás, divat Szépségápolás, divat
RSS feliratkozás: Szerelem, párkapcsolat Szerelem, párkapcsolat
RSS feliratkozás: Szórakozás, hobby Szórakozás, hobby
RSS feliratkozás: Tanulás, oktatás Tanulás, oktatás
RSS feliratkozás: Tudomány Tudomány
RSS feliratkozás: Utazás Utazás
RSS feliratkozás: Ünnepek, évfordulók Ünnepek, évfordulók
RSS feliratkozás: Vallás, hitélet Vallás, hitélet


FontosInfok.hu kategóriák:
RSS feliratkozás: ÁllásInfo ÁllásInfo
RSS feliratkozás: BankInfo BankInfo
RSS feliratkozás: BiztosításInfo BiztosításInfo
RSS feliratkozás: BoltInfo BoltInfo
RSS feliratkozás: EgészségInfo EgészségInfo
RSS feliratkozás: GasztroInfo GasztroInfo
RSS feliratkozás: GépjárműInfo GépjárműInfo
RSS feliratkozás: HirdetésInfo HirdetésInfo
RSS feliratkozás: IngatlanInfo IngatlanInfo
RSS feliratkozás: KulturInfo KulturInfo
RSS feliratkozás: SzállásInfo SzállásInfo
RSS feliratkozás: SzolgáltatásInfo SzolgáltatásInfo
RSS feliratkozás: TelepülésInfo TelepülésInfo
RSS feliratkozás: UtazásInfo UtazásInfo


Antikrégiség.hu Piactér:

Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor (5376)
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg (3045)
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség (3407)
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer (428)
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy (872)
RSS feliratkozás: Festmény Festmény (3197)
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc (558)
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer (607)
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap (1366)
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár (1029)
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver (815)
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak (1759)
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy (436)
RSS feliratkozás: Óra Óra (818)
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség (1289)
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme (1644)
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia (4223)
RSS feliratkozás: Szobor Szobor (541)
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg (1057)
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály (1016)
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak (249)

Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv (2027)
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség (295)
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia (194)
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet (56)
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv (430)
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű (364)
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény (1810)
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD (919)
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv (376)
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv (972)
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár (152)
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm (224)
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat (1651)
RSS feliratkozás: Sport Sport (186)
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv (527)
RSS feliratkozás: Történelem Történelem (660)
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv (650)
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz (245)
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv (628)


Menetrendek.net kategóriák:
RSS feliratkozás: BKK BKV menetrendek BKK BKV menetrendek
RSS feliratkozás: Busz menetrendek Busz menetrendek
RSS feliratkozás: Hajó komp menetrendek Hajó komp menetrendek
RSS feliratkozás: Jegyárak Jegyárak
RSS feliratkozás: Repülőgép menetrendek Repülőgép menetrendek
RSS feliratkozás: Teleautós fuvarok Teleautós fuvarok
RSS feliratkozás: Térképek Térképek
RSS feliratkozás: Útvonaltervezés Útvonaltervezés
RSS feliratkozás: Vasúti menetrendek Vasúti menetrendek


Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - Az ezeregyéjszaka meséi: Az öregasszony és a kereskedő fia

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás
Az öregasszony és a kereskedő fia

Fülemhez jutott, ó, királyom, hogy élt egyszer egy gazdag kereskedő; volt egy fia, akit végtelenül szeretett. Egy napon a fiú így szólt apjához: "Édesapám, volna egy kérésem, szeretném, ha teljesítenéd." - "Mi az, édes fiam? - kérdezte az apa. - Megadom, ha a szemem világába kerül is, hogy teljesíthessem kívánságodat." A fiú így felelt: "Apám, arra kérlek, adj nekem pénzt, hogy elmehessek egy karavánnal Bagdád városába, hogy bejárhassam, megnézzem a kalifák palotáit. A kereskedők fiai meséltek nekem a városról, és nagyon vágyódom utána, hogy meglássam." Apja így felelt: "Jaj, fiam, hogy tudom majd távollétedet elviselni?" - "Én, mint fiad, mondtam, amit mondtam - szólt erre a fiú. - Feltétlenül el kell mennem, engedélyeddel vagy anélkül, mert olyan erős vágy kelt lelkemben utána, hogy ez el nem múlik, ha nem utazhatok oda."

Mikor a kereskedő látta, hogy meg kell lennie, összeszedett mindenféle árut harmincezer dinár értékben, és útnak indította fiát néhány kereskedővel, akikben megbízott, és lelkükre kötötte, hogy vigyázzanak fiára. Aztán elbúcsúzott gyermekétől, hazament, a fiú pedig kereskedőtársaival addig utazott, míg el nem ért velük Bagdád városába, a béke lakába.

Mikor megérkezett, elment a bazárba, ott olyan gyönyörű szép házat látott, hogy az esze is megállt, szeme is elállt láttára; madarak csicseregtek benne, egymásba nyíló szobákból állt, padlójuk tarka márvánnyal volt borítva, aranyozott mennyezetük lazúrkővel kirakva. Megkérdezte a kapustól, mennyi a havi bérösszeg; az azt felelte, hogy tíz dinár. "Komolyan beszélsz, vagy tréfálsz velem?" - kérdezte az ifjú. A kapus így felelt: "Alláhra, komolyan beszélek, mert aki csak idejön lakni, nem marad itt egy vagy két hétnél tovább." - "És miért?" - kérdezte az ifjú. Azt felelte a kapus: "Fiam, aki csak ide beköltözik, az nem hagyja el a házat másképp, mint vagy betegen, vagy holtan. Ez a ház olyan hírhedt lett az emberek közt, hogy nem jön ide senki se lakónak, azért szállítottuk úgy le a bérét." A fiú ezeknek hallatára végtelenül elcsodálkozott, és azt mondta: "Egészen biztosan van valami oka annak, hogy az emberek ebben a házban megbetegszenek vagy meghalnak."

És miután egy darabig fontolgatta a dolgot, és Alláh segítségéhez folyamodott az átkozott sátán ellen, nem aggályoskodott többet, hanem kibérelte a lakást. Aztán űzte a kereskedést, vett-eladott néhány héten át, és ott lakott a házban anélkül, hogy valami olyas baj érte volna, amiről a kapus beszélt.

És történt egy napon, hogy mikor kapuja előtt ült, egy ősz öregasszony ment el háza előtt, olyan volt a banya, mint egy pettyes kígyó. Fohászokat és dicsőítő imákat mormogott szakadatlanul, és a köveket félretolta útjából. Meglátta a fiatalembert a kapuban ülni, csodálkozva nézte, úgyhogy a fiú megkérdezte: "Mondd, asszony, ismersz te engem, vagy összetévesztesz valakivel?" A kérdésre az asszony odatipegett hozzá, köszöntötte és megkérdezte: "Mióta lakol ebben a házban?" - "Két hónap óta, anyám" - felelte a fiú. Az asszony erre azt mondta: "Ezért csodálkozom, fiam. Nem ismerlek téged, te sem ismersz engem, nem is tévesztettelek össze senkivel, de nagyon csodálkozom, mert eddig még senki se lakott ebben a házban, aki vagy holtan, vagy betegen ne hagyta volna el. Bizony, fiam, kockára teszed fiatalságodat. Miért nem mész az emeletre, és nézed meg az ottani kilátót?" Azzal az asszony elment útjára. Mikor az ifjú magára maradt, elgondolkodott szavain, és így szólt magában: "Még eddig nem voltam az emeleten, és nem is tudtam, hogy kilátó van ott."

Azonnal bement a házba, bejárta minden sarkát, míg végre az egyik oszlopnál egy kis ajtót látott meg, amelynek félfáit belepte a pókháló. Azt mondta magában: "Talán azért szőtte oda hálóját a pók, hogy a bejárást elzárja."

De erőt merített a magasztos Alláh szavaiból: "Mondd: semmi olyan nem érhet bennünket, amit Alláh nem írt meg részünkre." És kinyitotta az ajtót, felment egy kis lépcsőn, amíg a tetőre nem ért. Megtalálta a kilátót, és leült pihenni, gyönyörködni. Ekkor egy kedves és tiszta házat pillantott meg, szintén magas kilátóval, amely egész Bagdád fölött uralkodott, a kilátón pedig egy leányt, aki szép volt, mint egy huri, és egész szívét rabjává tette, eszét, józanságát elvette, és az ifjút Jób szenvedéseivel és Jákob gyászával sújtotta. Mikor meglátta ezt a leányt, és elgondolkodott róla, azt mondta magában: "Ha az emberek azt mondják, hogy aki ebbe a házba jön lakni, vagy meghal, vagy megbetegszik: az talán e miatt a leány miatt van. Ó, csak tudnám, hogy menekülök meg, mert máris elvesztettem az eszemet!"

Ekként tépelődve jött le a tetőről, és leült a szobájában; de nem tudott nyugtot találni. Kiment, leült a kapuban, egészen feldúltan, sorsa fordultán, amikor egyszerre csak megint arra jött az öregasszony; útközben Alláhhoz fohászkodva és Alláht dicsérve. Mikor az ifjú meglátta, felkelt, üdvözölte, hosszú életet kívánt neki, és azt mondta: "Anyám, jól ment a sorom, és egészséges voltam, amíg nem tanácsoltad nekem, hogy nyissam ki azt az ajtót. Megtaláltam a kilátót, kimentem, néztem a magasból a kilátást, és megláttam azt, amitől egészen megzavarodtam, és most azt hiszem, a végét járom. Tudom, hogy nincs nekem orvosom rajtad kívül." Az öregasszony ennek hallatára nevetett, és azt mondta: "Nem lesz semmi bajod, ha a magasztos Alláh is úgy akarja." Az öregasszony szavaira az ifjú felkelt, bement a szobába, ruhája ujjában száz dinárt hozott neki, és azt mondta: "Vedd ezt, anyám, és rendelkezzél velem, mint ahogy az úr rendelkezik a szolgájával. De gyorsan segíts rajtam, mert ha meghalok, számon fogják tőled kérni az én véremet az ítélet napján." Az öregasszony így felelt: "Készséggel és örömest, de azt kívánom tőled, fiam, hogy valami csekély dologban légy segítségemre, te is eléred vele a célodat." - "Mit kívánsz, anyám?" - kérdezte az ifjú. Az asszony így felelt: "Azt kívánom, hogy légy segítségemre; menj el a selyembazárba, és kérdezősködjél Abu 'l-Fath ibn Keidám boltja után. Ha odairányítottak, ülj be a boltjába, köszöntsd szalámmal, és mondd neki: »Add ide azt az arannyal szőtt fátyolkendőt, amelyet raktáron tartasz.« Szebb nincs a raktárában. Vedd meg ezt, fiam, akármilyen drága, és tedd el holnapig, amikor eljövök hozzád, ha Alláh is úgy akarja." Az öregasszony ezzel elment, az ifjú pedig úgy töltötte az éjszakát, mintha izzó széndarabokon feküdt volna.

Másnap reggel zsebébe tett ezer dinárt, elment a selyempiacra, és kérdezősködött Abu 'l-Fath boltja után. Egy kereskedő megadta neki a felvilágosítást, és mikor odament, látta, hogy a boltost legények, szolgák és eunuchok veszik körül, és ő maga tiszteletet parancsoló gazdag ember; kincseinek betetőzése pedig az a gyönyörű felesége, akihez foghatót királyoknál se lehet látni. A fiatalember köszöntötte a kereskedőt, az viszonozta a szalámot, és leültette látogatóját maga mellé. A fiatalember így szólt hozzá: "Halld, ó, kalmár; szeretném megnézni azt az ilyen meg ilyen fejkendőt." A kalmár megparancsolta egyik rabszolgájának, hozza el azt a köteg selymet a raktár belsejéből; az elhozta, a kereskedő felbontotta, kivett belőle egy csomó fátyolkendőt, amelyek szépsége ámulatba ejtette a fiút. Mikor megpillantotta azt a bizonyos kendőt, megvette ötven dinárért, és boldogan vitte haza.

Az öregasszony már jött is feléje, ő felkelt, elébe ment, odaadta neki a kendőt, mire az asszony azt mondta neki: "Hozzál izzó parazsat." A fiú elhozta, az öregasszony hozzáértette a kendő egyik csücskét és megégette, aztán megint összehajtotta, ahogy volt, és elment vele Abu 'l-Fath házához. Mikor odaért, kopogtatott az ajtón, a fiatalasszony meghallotta, és ajtót nyitott neki. Az öregasszony jóban volt a fiatal nő anyjával, úgyhogy a barátság révén a menyecske is ismerte az öreget. Megkérdezte tőle: "Mivel szolgálhatok, néném? Anyám már elment tőlem haza." Az öreg így felelt:

"Édes lányom, én tudom, hogy anyád nincs itt nálad, mert ott voltam nála, csak azért jöttem, mert féltem, hogy elmulasztom az ima idejét: szeretném a mosakodást nálad elvégezni. Tudom, hogy te milyen rendszerető vagy, s a házad milyen tiszta."

A fiatalasszony bebocsátotta a házába, az öregasszony köszöntötte, és áldást kért rá. Aztán fogta az edényt, elment a félreeső helyre, elvégezte a mosakodást és az imádkozást. Aztán bement a fiatalasszonyhoz, és azt mondta neki: "Azt hiszem, édes lányom, hogy cselédeid jártak abban a helyiségben, ahol imádkoztam, mert be van piszkolva. Mutass nekem más helyet, ahol imádkozhatok, mert az ott elmondott imám kárba veszett." A fiatalasszony most megfogta az öregasszonyt kezénél, és így szólt: "Anyám, gyere be, és imádkozzál az én szőnyegemen, amin a férjem szokott ülni." Az öregasszony leborult a szőnyegre, elmondta az imát, fohászkodott, elvégezte a rekát,[51] és mikor a fiatalasszony nem nézett oda, észrevétlenül a párna alá dugta a kendőt. Mikor pedig végzett, felkelt, áldást mondott az asszonyra és elment.

Este hazajött a kereskedő, a fiatalasszony férje, leült a szőnyegre, és az asszony behozta neki a vacsorát. Mikor megette és jóllakott, megmosta a kezét, aztán ledűlt a párnára. De a kendőnek egy csücske kikandikált a párna alól, a férj előhúzta, megnézte, ráismert. Gyanút fogott, és behívta a feleségét. Megkérdezte tőle: "Honnan van ez a kendő?" Az asszony égre-földre esküdözött, hogy nem járt ott senki a férjén kívül. A kereskedő hallgatott, mert félt a botránytól, és azt mondta magában: "Ha ezt a kaput feltárom, egész Bagdád előtt szégyenben maradok."

Mert a kereskedő a kalifa benső köréhez tartozott, úgyhogy nem tehetett jobbat, mint hogy hallgasson. Nem tett tehát egy szóval se szemrehányást feleségének - akinek neve Mahzija volt -, hanem magához hívta, és azt mondta neki: "Azt hallottam, hogy anyád betegen fekszik, szívrohamot kapott: az asszonyok már körülötte vannak és siratják. Azt parancsolom hát, hogy menj el hozzá."

A fiatalasszony elment anyja házába, és mikor belépett hozzá, teljes egészségben találta. Egy darabig időzött nála, amikor egyszerre csak teherhordók jelentek meg, akik a kereskedő házából odavitték egész kelengyéjét, és átszállították összes holmiját. Mikor anyja ezt látta, megkérdezte: "Jaj, leányom, mi történt?" A leány azt felelte, hogy nem tud semmiről, anyja pedig sírt, és szomorkodott a szakítás miatt.

Néhány nap múlva eljött az öregasszony - a menyecske még anyjánál volt -, mézesmázosan köszöntötte és megkérdezte: "Mi van veled, leányom, szívem gyöngye? Hogy megbúsítottad a lelkemet!" Aztán bement a fiatalasszony anyjához, és így szólt hozzá: "Testvérem, mi van, mi történt a leányoddal és a férjével? Úgy hallottam, hogy férje elkergette magától. Mit követett el, hogy ennek kellett történnie?" A fiatalasszony anyja így felelt: "Talán még visszajön érte a férje, ha áldást könyörögsz rájuk. Imádkozzál érte, testvérem, te, aki böjtöt el nem mulasztasz, fohászkodva virrasztasz." Amint így hármasban beszélgettek, az öregasszony hirtelen a menyecskéhez fordult: "Édes leányom, ne búsulj: ha Alláh is úgy akarja, összehozlak én téged a férjeddel még a napokban."

Azután elment a fiatalemberhez, és azt mondta neki: "Készíts számunkra pompás vendégséget, mert még ma este idehozom őt hozzád."

Az ifjú hozzálátott, beszerzett mindent, ami szükséges volt ételekben, italokban, és várta a vendégeket. Az öregasszony pedig elment a menyecske anyjához, és azt mondta: "Testvérem, mi otthon menyegzőt tartunk, küldd el velem a leányodat, hadd szórakozzék, és oszlassa el egy kicsit búját-bánatát. Visszahozom neked úgy, amint elvittem."

Az anya nekiállt, felöltöztette leányát legpompásabb ruhájába, feldíszítette a legszebb ékszerekkel, cicomákkal, és a fiatalasszony elment az öreg nővel. Anyja is elkísérte a ház kapujáig, ott az öregasszony gondjaiba ajánlotta leányát. "Nagyon vigyázz, hogy teremtett lény meg ne lássa, hiszen tudod, milyen rangban van a férje a kalifánál. Ne maradj el vele soká, hozd vissza minél előbb."

Az öregasszony pedig kézen fogta a menyecskét, vitte a fiatalember házához. A fiatal nő azt hitte, ez a vőlegény háza. Bementek és beléptek a fogadószobába. A fiatalember elébe rohant, csókolgatta a kezét és lábát. A fiatalasszonyt egészen elkábította az ifjú szépsége, és azt hitte, hogy az egész hely, meg ami benne van, a sok virág, étel-ital, mind álom. Mikor az öregasszony látta nagy zavarát, így szólt hozzá: "Alláh neve lebegjen fölötted, leányom! Ne félj, én itt maradok, és egy percre se hagylak el. Te illesz őhozzá, ő illik tehozzád."

Az asszonyka nagy szégyenkezve leült, a fiatalember meg enyelgett vele, nevettette, szórakoztatta versekkel és mesékkel, amíg szíve kitágult, és jókedvű lett. Evett-ivott, és mikor a bor már ízlett neki, lantot vett elő, énekelt; az ifjú szépsége nagyon ínyére volt, és megkapta a lelkét. Az ifjú ezt észrevette, és bor nélkül is megittasult tőle, nem bánt már semmit ezen a világon. Az öregasszony visszavonult, és reggel megint eljött hozzájuk, megkérdezte: "Az én úrnőm hogy töltötte az éjszakát?" - "Jól - felelte a fiatal nő -, a te kezed és kerítő mesterséged jóvoltából." - "De most készülj, menjünk vissza anyádhoz." Mikor az ifjú ezt meghallotta, elővett száz dinárt, és azt mondta neki: "Hagyd még itt a mai éjszakára."

Az öregasszony elment a fiatal nő anyjához, és azt mondta: "Leányod üdvözletét küldi, a menyasszony anyja mindenáron azt akarja, hogy még maradjon erre az éjszakára." Az anya így felelt: "Kedvesem, add át mindnyájuknak üdvözletemet, és ha a leányomnak örömet szerez a dolog, nem fog neki ártani, ha még egy éjjel ottmarad és mulat; jöjjön haza, amikor jólesik. Én csak attól féltem, hogy nagyon szívére veszi férje haragját."

Így állt elő az öregasszony egyik kifogással a másik után, míg hét napon át az ifjúnál marasztotta a menyecskét, és mindennap száz dinárt húzott a fiatalembertől.

Hét nap után az asszonyka anyja így szólt az öregasszonyhoz: "Azonnal hozd vissza a lányomat; már nagyon izgatott vagyok miatta, mert kezd nekem a dolog gyanús lenni."

Ezekre a szavakra az öregasszony mérgesen egyenesen a fiatalasszonyhoz indult, kézen fogta, elment vele a fiatalembertől, aki ágyában aludt, bortól ittasan, és hazavitte anyjához. Ez jókedvűen, örömmel fogadta, és végtelenül boldog volt vele. "Jaj, leányom - mondta neki -, a szívem olyan nyugtalan volt miattad, hogy szavaimmal meg is bántottam kedves testvéremet." A leánya így felelt: "Akkor menj és csókold meg a kezét-lábát, mert mindenben, amire szükségem volt, úgy kiszolgált, mint a cselédem. És ha nem teszed meg, amit mondtam, nem vagyok a lányod, és te nem vagy az anyám többé." Az anya rögtön felkelt, és kibékítette az öregasszonyt.

Ezalatt a fiatalember felébredt mámorából, és látta, hogy a nő nincs mellette, de boldog volt azzal, amit kapott, boldog, hogy vágyát elérte. Az öregasszony eljött hozzá, üdvözölte és így szólt: "Mit szólsz ahhoz, hogyan megcsináltam?" - "Nagyszerűen megcsináltad, okosan kieszelted" - felelte az ifjú. De ekkor így szólt az öregasszony: "Most pedig gyere, tegyük jóvá, amit elrontottunk, és adjuk vissza ezt a fiatalasszonyt a férjének, mert mi vagyunk az okai, hogy szakítottak." - "És hogy csináljuk ezt?" - kérdezte az ifjú. "Menj el a kereskedő boltjába - felelte az öregasszony -, ülj le, köszöntsd, én majd elmegyek az üzlet előtt, te pedig, mihelyt meglátsz, rohanj ki a boltból, essél nekem, fogj meg, ráncigálj ruhámnál fogva, szidjál össze, fenyegess, követeld rajtam a fátyolkendőt, és mondd a kereskedőnek: »Uram, emlékszel arra a fátyolkendőre, amelyet ötven dinárért vettem nálad? Ezt a kendőt egy rabnőm magára vette, valahogy elégette egy sarkát, és odaadta ennek az öregasszonynak, vigye el valakihez, hogy javítsa ki. Az öreg elvette a kendőt, elment vele, és én azóta nem láttam mostanáig.«" A fiatalember így felelt: "Készséggel és örömest."

Aztán azonnal elment az üzletbe, s leült a kereskedő mellé. Egyszerre csak arra jött az öregasszony, kezében olvasó, azt morzsolgatta, és mikor a fiatalember meglátta, felpattant, kiszaladt a boltból, cibálni kezdte az öregasszony ruháját, szidta, mocskolta az öreget, ez pedig nyájas szavakkal szólt hozzá: "Fiam, nem veszem tőled rossz néven." A bazár népe köréjük gyűlt, és kérdezte, mi történt. Az ifjú azt mondta nekik: "Ti, emberek, én ettől a kereskedőtől egy fátyolkendőt vettem ötven dinárért. Egy rableányom viselte egy darabig, míg egyszer leült magát illatosítani, és egy szikra rászállt a kendőre, kiégette egyik csücskét. Ekkor odaadtam ennek az öregasszonynak, vigye el kijavíttatni, aztán hozza vissza. Azóta nem láttam." Az asszony így szólt: "Ez az ifjú igazat beszélt. Igen, elvittem a kendőt, elmentem vele egy házba, ahová el szoktam járni, és valamelyik helyen ottfelejtettem, de nem tudom már, melyik házban történt. Szegény asszony vagyok, hát nem mertem a kendő gazdájának szeme elé kerülni." Mindezt elejétől végig jól hallotta a kereskedő, az asszony férje, és mikor tudomásul vette, amit az az agyafúrt asszony az ifjúval kisütött, talpra ugrott, és így kiáltott fel: "Alláh nagy! Bocsássa meg bűnömet és gyanakvásomat!" Aztán dicsérte Alláht, aki az igazságot feltárta előtte, és odalépett az asszonyhoz ezekkel a szavakkal: "Jársz te a mi házunkhoz?" Az öregasszony így felelt: "Fiam, eljárok én hozzátok is, meg máshová is alamizsnáért, de azóta, amióta valahol ottfelejtettem, nem tudok a kendőről." - "A mi házunknál érdeklődtél utána?" - kérdezte a kereskedő. Az öregasszony így felelt: "Elmentem én hozzátok is, uram, hogy kérdezősködjem, de a háziak azt mondták nekem, hogy te eltaszítottad a feleségedet. Így hát elmentem, és nem érdeklődtem tovább." A kereskedő ekkor az ifjúhoz fordult, és így szólt hozzá: "Bocsásd útjára ezt az öregasszonyt, mert a kendő itt van nálam."

És előhozta boltjából a kendőt, és a jelenlevők szeme láttára odaadta a műfoltozónak. Aztán elment feleségéért, pénzt ajándékozott neki és visszavette, miután nagyon mentegetőzött előtte, és bocsánatot kért Alláhtól. Nem tudta, mit művelt az az öregasszony.


Mikor pedig eljött a nyolcadik nap reggele, a király fia lépett be, keze nevelőjének, Esz-Szindibádnak kezében; megcsókolta a földet a király előtt, és a legékesszólóbb nyelven szólalt meg, dicsőítette a királyt, a vezíreket, és az ország nagyjait, köszönetet mondott nekik magasztaló szavakkal. Ott voltak a gyülekezetben a törvénytudósok, az emírek, a harcosok és a nép legelőkelőbbjei, és elcsodálkoztak a királyfi ékes beszédén, jól megválogatott, értelmes szavain. Ennek hallatára apja végtelenül megörült. Magához hívta fiát, megcsókolta szemei közt, aztán odaszólította nevelőjét, Esz-Szindibádot is, és megkérdezte tőle, miért hallgatott a fia hét napon át. A nevelő így felelt: "Urunk, én intéztem úgy, hogy ne beszéljen, mert féltem a halálától. Én, uram, tudtam mindent fiad születésétől fogva: megnéztem a horoszkópját, és az mindezt megmutatta nekem; de most, a király szerencséjére, a baj elhárult."

A király nagyon megörült ennek, és ezt a kérdést intézte a vezírekhez: "Ha megölettem volna a fiamat, ki lett volna az oka: én, a leány, vagy Esz-Szindibád, a nevelő?" A jelenlevők mind hallgattak, nem tudtak felelni. Ekkor Esz-Szindibád, a nevelő, a királyfihoz fordult: "Felelj te, fiam."

A királyfi ezt mondta:
Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Segítség kérés az alkotóhoz!
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Porcelán monogram
Kérdezném,ki tudna választ,milyen jelzés van a porcelánon,mit érhet?
Tudja valaki milyen érme ez?
Mennyit érhet?
Ki ismeri a kép festojet?
Mennyit érhet a bonz plakettem
Ki lehet a festő?
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrisebb hírek:
További hírek >>
Legfrissebb fórum témáink:
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Segítség kérés az alkotóhoz!
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Porcelán monogram
Kérdezném,ki tudna választ,milyen jelzés van a porcelánon,mit érhet?
Tudja valaki milyen érme ez?
Mennyit érhet?
Ki ismeri a kép festojet?
Mennyit érhet a bonz plakettem
Ki lehet a festő?
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?
Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár
Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© 2017 Antikrégiség.hu | e-Antique.eu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei