Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Csodaszarvas Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!
Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy
RSS feliratkozás: Festmény Festmény
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy
RSS feliratkozás: Óra Óra
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia
RSS feliratkozás: Szobor Szobor
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak
Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat
RSS feliratkozás: Sport Sport
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv
RSS feliratkozás: Történelem Történelem
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv
Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
 
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - Az ezeregyéjszaka meséi: Az asszony és öt imádója

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás
Az asszony és öt imádója

Hallottam, királyom, hogy egy kereskedő lányának férje sokat utazott. Egyszer egy igen távoli városba utazott, és sokáig odamaradt, úgyhogy az asszonynak már nem volt ínyére a dolog. Beleszeretett egy előkelő ifjúba, egy kereskedő fiába, és mindketten nagy szerelemben égtek, míg egy napon a fiatalember összeveszett valakivel, ez panaszt emelt ellene a város válijánál, aki az ifjút bezáratta. Amikor szerelméhez, a kereskedő feleségéhez eljutott ennek a híre, az asszony majd eszét vesztette kétségbeesésében. Felvette legdíszesebb ruháját, elment a válihoz, köszöntötte és egy írást adott át neki, amelyben az állt, hogy: "Akit lefogattál és bezárattál, az az én bátyám, neve ez meg ez; összeveszett egy ilyen meg ilyen emberrel; a tanúk hamisan vallottak, te mégis börtönbe zárattad; ez igazságtalan volt. Minthogy pedig nekem rajta kívül nincsen senkim, aki hozzám eljárjon, és gondomat viselje, kérem nagyuram kegyes jóságát, bocsássa szabadon a foglyot."

Mikor a váli a levelet elolvasta, és megnézte az asszonyt, szerelemre gyulladt iránta, és azt mondta neki: "Menj ide be, míg elővezettetem, majd elküldök érted, aztán magaddal viheted." De az asszony azt felelte:

"Ó, jaj, urunk, nekem senkim sincs a magasztos Alláhon kívül: idegen asszony vagyok, nem léphetek be senki házába." - "Én pedig nem bocsátom őt szabadon - mondta erre a váli -, amíg be nem mész a szobába, és kedvemet nem töltöttem rajtad." - "Ha ezt akarod - szólt az asszony -, akkor gyere te az én lakásomba, maradj ott, aludjál és pihenj egész nap." A váli megkérdezte: "Hol van a lakásod?"

Az asszony megmondta, és otthagyta a válit szíve nagy gerjedelmével. A válitól elment a város kádijához, és így szólt: "Ó, kádi urunk!" - "Nos?" - kérdezte a kádi. "Vizsgáld meg az ügyemet, és Alláh meg fog érte jutalmazni" - szólt az asszony. "Ki bántott?" - "Uram - felelte -, van egy bátyám, rajta kívül senkim; őmiatta vagyok kénytelen eljönni hozzád, mert a váli hamis tanúvallomások alapján igazságtalanul börtönbe záratta. Kérlek, hogy lépj közbe érdekében a válinál." De mikor a kádi megnézte az asszonyt, szerelemre gerjedt iránta, és így szólt hozzá:

"Menj be a szobába a leányok közé, ott pihenj egy darabig: azalatt én elküldök a válihoz, hogy bocsássa szabadon a bátyádat. Ha tudnám, mennyi bírságra van ítélve, magam kifizetném, hogy rajtad kedvemet tölthessem, mert egészen megbabonáztál szép beszédeddel." Az asszony ezt felelte: "Nagyurunk, ha te ilyeneket teszel, nem szabad mást sem elítélned érte." A kádi erre azt mondta: "Ha nem akarsz bemenni a házamba, mehetsz utadra." Az asszony így felelt: "Hogyha azt akarod, uram, nálam biztosabb és jobb, mint nálad, ahol eunuchok és rableányok járnak ki-be. Én, szegény asszony, az ilyesmikről nem tudok semmit; csak a szükség kényszerít erre a lépésre." - "Hol van a lakásod?" - kérdezte a kádi. Az asszony megmondta, hogy itt meg itt, és ugyanarra a napra rendelte magához, amelyikre a válit hívta.

A káditól elment a vezírhez, és előadta neki a meséjét, elpanaszolta a bátyján esett igazságtalanságot, hogy a váli bebörtönözte. De a vezír is megkívánta az asszonyt, és azt mondta neki: "Elégítsd ki a vágyamat, és kiszabadítom a bátyádat." - "Ha ezt akarod - felelte az asszony -, akkor gyere az én házamba, mert az biztosabb nekem is, meg neked is. A lakásom nincs messze, és te tudod, hogy nekünk, asszonyoknak, mennyire kell a mocsoktalanságra meg a finom formákra vigyázni." - "Hol van a lakásod?" - kérdezte a vezír. Az asszony megmondta, hol lakik, és ugyanarra a napra rendelte magához őt is.

Aztán otthagyta, és elment a királyhoz, előadta a történetét, és kérte, bocsáttassa szabadon bátyját. "Ki tartóztatta le?" - kérdezte a király. Az asszony megmondta, hogy a váli. Mikor a király az asszony beszédét hallgatta, szíven találta a szerelem nyila, és megparancsolta neki, menjen vele a kastélyába, azalatt elküld a válihoz, és kiszabadítja bátyját. De az asszony azt mondta: "Ó, királyom, neked könnyű az ilyesmi, akár beleegyezésemmel, akár pedig akaratom ellenére. Ha a király tőlem azt kívánja, boldoggá tesz; de ha eljön lakásomba, és megtiszteli lábának lépteivel, az nagy kegy volna, amint a költő is mondja:

Láttátok vagy hallottátok, hogy ki volt vendégem?
Az, akinek kegye öröm, nagy tisztesség nékem."

A király azt felelte, hogy ebben nem akar vele ellenkezni. Az asszony azt a napot tűzte ki neki, amelyre a válit, a kádit és a vezírt is hívta.

Ezután elment egy asztaloshoz, és így szólt hozzá: "Azt kívánom tőled, készíts egy szekrényt, egymás fölött négy polccal, és minden polc zárható ajtóval legyen ellátva. Mondd meg, mennyibe kerül, hogy kifizessem." - "Négy dinár az ára - felelte az asztalos -, de ha abban a kegyben részesítesz, szűz lelkű úrnőm, hogy ágyadba bocsátasz, ami a vágyam, nem fogadok el a munkámért semmi pénzt." Az asszony így felelt: "Ha mindenképpen meg kell lennie, hát csináld meg, de öt polccal, és zárhatók legyenek." - "Örömmel és készségesen" - felelte az asztalos, és az asszony arra a bizonyos napra parancsolta a szekrény szállítását is. Így szólt hozzá az asztalos: "Úrnőm, maradj itt, mindjárt elviheted, amit rendeltél, és utána nyugodtan jöhetek el hozzád."

Az asszony ott is maradt, amíg az asztalos az ötpolcos szekrényt elkészítette, aztán hazament, és lakószobájában felállította a szekrényt. Mikor ez megvolt, elővett négy öltönyt, elvitte a kelmefestőhöz, a négy ruhát megfestette, mindegyiket más színűre, aztán bevásárolt enni-innivalót, mósuszt, gyümölcsöt és illatszereket.

Mikor a kitűzött nap elérkezett, felvette legpompásabb ruháját, felcicomázta, beillatosította magát, a szobát különféle remek szőnyegekkel terítette be, és várta, ki érkezik legelőbb. Hát a kádi volt mindnyája közt az első. Mikor az asszony meglátta, felkelt, megcsókolta előtte a földet, megfogta és leültette az egyik szőnyegre, letelepedett hozzá, és enyelgett vele. Mikor a kádi már vágyát akarta rajta kitölteni, az asszony így szólt: "Uram, vesd le ruhádat, tedd le turbánodat, és vedd magadra ezt a sárga köntöst, és kösd ezt a fátyolt fejedre, én majd hozok enni-innivalót, és utána kedvedet töltöm."

Elvette a kádi ruháját, turbánját, ráadta a sárga köntöst meg a fejre való fátyolt, amikor egyszerre kopogtattak az ajtón. A kádi kérdezte, ki kopogtat. "Ez a férjem" - felelte az asszony. "Mit lehet most csinálni? Hova menjek?" - kérdezte a kádi. Az asszony így felelt: "Ne félj, beteszlek ebbe a szekrénybe." - "Tedd, amit jónak látsz" - szólt a kádi, az asszony pedig kézen fogta, és begyömöszölte a legalsó polcra, az ajtócskát meg rázárta. Aztán kiment kaput nyitni, hát a váli volt. Mikor az asszony meglátta, megcsókolta előtte a földet, kezénél fogva bevezette, leültette ugyanarra a szőnyegre, és azt mondta neki: "Uram, ez a ház a te otthonod, ez a szoba a te szobád, én meg szolgálód vagyok a szolgáid között. Maradj egész nap nálam, vesd le ruhádat, és öltsd magadra ezt a piros hálóköntöst."

Fejére valami ócska rongyot kötött, ami éppen a háznál volt, elvitte a váli ruháit, és odatelepedett hozzá a szőnyegre. Ott aztán játszadoztak, enyelegtek, de mikor a váli kezét kinyújtotta utána, azt mondta neki: "Uram, ez a nap a tiéd, és senki sem osztozik benne veled, csakhogy azt a kegyet kérem tőled, állíts ki egy írást, hogy bátyámat szabadon bocsássák, akkor meg fog nyugodni a szívem." - "Hallom és engedelmeskedem a legnagyobb készséggel" - szólt a váli, és megírta a cédulát a kincstárosnak, hogy mihelyt ezt az írást megkapta, minden huzakodás, vonakodás nélkül tüstént bocsássa szabadon ezt meg ezt a foglyot; választ nem vár. A levelet lepecsételte, az asszony pedig magához vette. Aztán megint leült a szőnyegre enyelegni, de egyszerre csak kopogtattak az ajtón. "Ki ez?" - kérdezte a váli. "A férjem" - felelte az asszony. "Mit tegyek?" - szólt a váli. Az asszony azt felelte: "Bújj ebbe a szekrénybe, amíg eltávolítom; aztán visszajövök hozzád."

És fogta a válit, betette a szekrény második polcára, és rázárta az ajtót. A kádi minden szavukat hallotta. Az asszony most kiment ajtót nyitni; a vezír jött el. Mikor az asszony meglátta, megcsókolta előtte a földet, nagy alázatossággal fogadta, és így szólt hozzá: "Nagy megtiszteltetés házamnak a te látogatásod, ó, urunk és parancsolónk, sohase fosszon meg bennünket Alláh a te arculatodtól!" Ezután leültette a szőnyegre, és azt mondta neki: "Vesd le ruhádat, tedd le turbánodat, öltsd fel ezt a könnyű öltözetet." A vezír levetette ruháját, az asszony kék alsóruhát adott rá, vörös sapkát tett a fejére, és azt mondta: "Uram, a vezír-öltözetet a maga idejében kell viselni, mostanra a borozáshoz, vigadozáshoz, alváshoz való ruha kell."

Aztán enyelegtek egymással a fekvőhelyen, a vezír mindig a dologra akart térni, az asszony meg egyre elhárította magától. Amint így beszélgettek, egyszerre csak kopogtattak az ajtón. "Ki ez?" - kérdezte a vezír. "A férjem" - felelte az asszony. "Hogy menekülök innen?" - aggódott a vezír. Az asszony azt mondta: "Kelj fel, és bújj ebbe a szekrénybe, amíg eltávolítom a férjemet, és visszajövök érted. Ne félj."

Betessékelte a szekrénybe, a harmadik polcra, és rázárta az ajtót. Aztán kiment, ajtót nyitott: a király volt. Mikor meglátta a királyt, megcsókolta előtte a földet, kezénél fogva bevezette a lakása díszhelyére, leültette a szőnyegre, és így szólt hozzá: "Megtisztelted a házamat, ó, király, és ha az egész világot mindenestül neked akarnám ajándékozni viszonzásul, nem érne fel egyetlen lépéseddel, amelyet felém irányítsz." Mikor a király a szőnyegen leült, így szólt hozzá az asszony: "Adj rá engedélyt, hogy egy szót szóljak hozzád." - "Mondd csak, amit akarsz" - felelte a király. Az asszony erre így szólt: "Uram, helyezd magadat kényelembe; vesd le ruhádat, és tedd le a turbánt." Az a ruha, ami a királyon volt, megért ezer dinárt; mikor levetette, olyan rongyokat adott rá az asszony, amelyek nem értek többet tíz dirhemnél. Most az asszony nyájaskodni, enyelegni kezdett a királlyal: a többiek a szekrényben mindent hallottak, ami történik, de nem mertek megmukkanni. Amikor a király az asszony nyaka felé nyújtotta kezét, mert már szerette volna vágyát kielégíteni, az asszony azt mondta: "Ez még nem fog elfutni előlünk; már régebben terveztem valamit arra az esetre, ha lakásomat megtiszteled; van valamim, aminek nagyon fogsz örülni."

De amint így beszélgettek, megint kopogtatott valaki. "Ki ez?" - kérdezte a király. "A férjem" - felelte az asszony. A király azt mondta: "Távolítsd el innen szép szóval, különben én megyek oda, és erőszakkal teszem meg." - "Ne tedd ezt, ó, uram - szólt az asszony -, légy egy kis türelemmel, amíg én az eszem segítségével szépszerével elküldöm." - "És én addig mit csináljak?" - kérdezte a király. Az asszony kézen fogta a királyt, bedugta a negyedik polcra, és rázárta az ajtót. Aztán kiment ajtót nyitni: az asztalos jött el. Bement a szobába, köszönt, az asszony pedig így szólt hozzá: "Micsoda szekrényt csináltál te nekem?" - "Mi van vele?" - kérdezte az asztalos. "Az, hogy a polc túlságosan szűk" - felelte az asszony. "Dehogy; elég tág az" - viszonozta az asztalos. Ekkor az asszony azt mondta: "Menj be magad, és nézd meg; bele se férsz." - "Beleférnek ide négyen is" - szólt az asztalos, és bebújt a szekrénybe. Mikor benn volt, az asszony rázárta az ötödik polc ajtaját. Aztán felkerekedett, magához vette a váli céduláját, elment vele a kincstárnokhoz, az átvette, megcsókolta az iratot, és kiengedte a fogságból az asszony szerelmesét. Az asszony elmesélte neki, mit tett, és mikor az ifjú megkérdezte, mihez kezdenek most, azt felelte neki: "Elköltözünk ebből a városból más városba; ezek után számunkra nincs itt maradás." Összecsomagolták, amijük volt, tevékre rakták, és már mentek is más városba.

Ami pedig azt a társaságot illeti, három napig ültek a szekrényben, étlen-szomjan, nagy szorultságban, mert három napig szükségüket se végezhették. Végre az asztalos rávizelt a királyra, a király a vezír fejére, a vezír a váliéra, és a váli a kádiéra. A kádi felkiáltott: "Micsoda rondaság ez? Nem elég, hogy ilyen helyzetben vagyunk, még ránk is piszkoltok?" A váli is felemelte szavát: "Alláh sokasítsa meg rajtad áldását, ó, kádi!" Mikor a kádi ezt hallotta, megtudta, hogy ez a váli; ez pedig tovább kiáltozott: "Mit jelent ez a rondaság?" Erre a vezír emelte fel szavát, és azt mondta: "Alláh sokasítsa meg rajtad áldását, ó, váli!" Mikor a váli meghallotta a hangját, ráismert a vezírre. A vezír pedig folytatta: "Mit jelent ez a rondaság?" Mikor a király meghallotta a vezír szavát, ráismert, de nem szólt semmit, hogy el ne árulja magát. A vezír folytatta: "Alláh verje meg azt az asszonyt azért, amit velünk tett! Az ország minden hatósági személyét összehozta ide, csak éppen a királyt nem." Mikor a király ezt hallotta, megszólalt: "Hallgassatok, én vagyok az első, aki annak a feslett szajhának hálójába estem." Mikor az asztalos meghallotta beszédjüket, így szólt: "Hát én mit vétettem? Egy szekrényt csináltam neki négy arany dinárért, eljöttem, hogy beszedjem a pénzt, ő meg ravaszul becsalt ebbe a rekeszbe, és rám zárta az ajtaját." Megindult köztük a beszélgetés, beszédükkel felvidították a királyt, és könnyítettek elszorult szívén.

A szomszédok eközben bejöttek a házba, és látták, hogy nincs otthon senki. Azt mondták egymásnak: "Tegnap még itt volt a menyecske, ennek meg ennek a felesége, ma pedig egy hangot se hallunk a lakásban, nem látunk egy lelket sem: törjük fel az ajtókat, nézzük meg, mi van vele, mert még utóbb megtudja a váli vagy a király, és becsukat minket, aztán majd megbánhatjuk, hogy nem tettünk idejében jelentést."

A szomszédok betörték az ajtókat, bementek, meglátták a nagy szekrényt, amelyben az emberek étlen-szomjan senyvedtek. "Nem dzsinnek vannak ebben a szekrényben?" - kérdezték egymástól. Az egyik azt mondta: "Rakjunk rá fát, és gyújtsuk meg." Erre a kádi kikiáltott: "Meg ne tegyétek!" - "Ni, a dzsinnek testet öltöttek, és emberi hangon szólalnak meg!" - szóltak a szomszédok. Amikor a kádi ezt meghallotta, elszavalt néhány verset a magasztos Koránból, aztán azt mondta a szomszédoknak: "Gyertek ide a szekrényhez, amelyikben mi kuporgunk." És mikor azok odamentek, így folytatta: "Én ez meg ez vagyok, és a többiek ezek meg ezek, itt ülünk együtt mindnyájan." A szomszédok megkérdezték a kádit, ki hozta őket oda, mesélje el. A kádi elejétől végig elmondta nekik az egész históriát, a szomszédok akkor asztalost hívtak, ez felnyitotta a kádi polcának ajtaját, aztán a váli, a vezír, a király és az asztalos ajtaját; mind abban a maskarában voltak, és amint egymásra néztek, nevetniük kellett.

Mikor elmentek, mindjárt az asszony után kérdezősködtek, de semmi hírt nem kaptak róla; ruhájukat is magával vitte. Mindegyik elküldött az övéihez ruháért; mikor elhozták, felöltözködtek és jól beburkolóztak, hogy az emberek ne ismerjék fel őket, úgy mentek haza.


"Látod hát, ó, királyom, milyen ravaszsággal szedett rá az az asszony egy egész csomó embert."

Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Ki készitette?
Ki készitette ?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrissebb Fontos Kérdések:
További fontos kérdések >>
Legfrissebb fórum témáink:
Ki készitette?
Ki készitette ?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?
Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár
Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

Antikrégiség.hu QR kódja KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© Antikrégiség.hu | e-Antique.eu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei