Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Csodaszarvas Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!
Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy
RSS feliratkozás: Festmény Festmény
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy
RSS feliratkozás: Óra Óra
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia
RSS feliratkozás: Szobor Szobor
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak
Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat
RSS feliratkozás: Sport Sport
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv
RSS feliratkozás: Történelem Történelem
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv
Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
 
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - Az ezeregyéjszaka meséi: Aki soha nem nevetett többé

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás
Aki soha nem nevetett többé

Azt hallottam, ó, király, hogy volt egyszer egy ember, aki számtalan ház, nagy vagyon, sok pénz, eunuch, rabszolga és földbirtok felett uralkodott. Mikor a magasztos Alláh irgalma magához szólította, egy kisfiút hagyott hátra. Alighogy a fiú megnőtt, ráadta magát az eszem-iszomra, zenét és éneket hallgatott, elajándékozta, elosztogatta, elköltötte az egész pénzt, ami apja után rá jutott. Végre nem maradt semmije, úgyhogy kénytelen volt eladni rabszolgáit, rabnőit, birtokait, de ezt a pénzt is elpocsékolta, végre annyira elszegényedett, hogy elment napszámosnak.

Így élt egy éven át, és mikor egy napon a fal tövében ült, munkaalkalmat várva, egy szép arcú és jól öltözött ember lépett hozzá és köszöntötte. A fiatalember megkérdezte: "Bátyám, ismersz engem már régebbről?" - "Nem, fiam, egyáltalában nem ismerlek, de látom rajtad, akármilyen siralmas állapotban vagy is most, a régi jólét nyomait." Az ifjú így felelt: "Ó, bátyám, a sors és a végzet akarta így. De neked, nyájas arcú seikh, van valami megbízásod számomra, amelyet el akarsz végeztetni?" - "Fiam, valami könnyű szolgálattal szeretnélek megbízni" - szólt a seikh. "Mi volna az, bátyám?" - kérdezte az ifjú. Az öreg így felelt: "Még tíz seikh lakik nálam a házban, és nincs senkink, aki minket kiszolgáljon. Ha vállalod, lesz nálunk enni-innivalód bőven. Kapsz nálunk mindent, amit kívánsz, pénzt is, talán Alláh miáltalunk visszaadja neked vagyonodat." Az ifjú így szólt: "Hallom és engedelmeskedem." - "De van egy feltételem" - folytatta a seikh. "Mi a feltételed, bátyám?" - kérdezte az ifjú. "Fiam - felelte az öreg -, feltételem az, hogy ne áruld el titkunkat, akármit látnál is nálunk; ha látod, hogy sírunk, ne kérdezd az okát." - "Igen, bátyám" - felelte az ifjú. Az öreg ekkor így szólt: "Gyere hát hozzánk, fiam, a magasztos Alláh nevében."

Az ifjú felkelt, elment az öreg után, aki elvezette a fürdőhöz, bement vele, lemosatta testéről a rátapadt sok piszkot, aztán hozatott számára szép vászonruhát, felöltöztette és elment vele haza, a társaihoz.

Mikor az ifjú belépett, látta, hogy egy szilárdan épített, oszlopokkal szépített, tágas házban van; egymással szemben lakószobák sora és termek; minden teremben szökőkút, fölöttük csicsergő madarak. Minden oldalról ablakok nyíltak a ház gyönyörű belső kertjére. Az öreg bevezette az egyik lakószobába; tarka márvánnyal volt kirakva, a mennyezet lazúrral és csillogó arannyal kifestve; a padlót selyemszőnyeg borította. A szobában tíz öregembert látott, egymással szemben ültek, gyászruhában, és sírtak, jajveszékeltek. A fiatalember nagyon elcsodálkozott, és már éppen meg akarta kérdezni, mit jelent ez, de eszébe jutott a kikötött feltétel, és elharapta a szót. A seikh így szólt hozzá: "Minden szobába bemehetsz, de ebbe a szobába - és rámutatott az egyik ajtóra - tilos belépned." A seikh most egy ládát adott át az ifjúnak - harmincezer dinár volt benne - és így szólt: "Fiam, használd fel ezt az összeget a magad belátása szerint mindarra, amire nekünk szükségünk van, meg ami neked kell. Légy becsületes, és őrizd jól, amit most átadok neked." - "Hallom és engedelmeskedem" - szólt az ifjú.

És éjjel-nappal tartotta őket abból a pénzből. Egyszer meghalt az egyik öreg. A többiek megmosták, beburkolták a halotti lepelbe, és eltemették házuk mögött a kertbe. A halál pedig egyre szedegette őket, egymás után, amíg csak az az öreg maradt meg, aki a fiút felvette szolgálatba. Csak ketten maradtak meg a házban, egy lélek se volt kívülük, és így éltek néhány esztendőn át. Egyszer aztán megbetegedett a seikh, és mikor az ifjú látta, hogy a végét járja, odament hozzá, kifejezte nagy sajnálkozását, és így beszélt: "Bátyám, szolgáltam nektek, tizenkét esztendő alatt egy órára se mulasztottam el szolgálati kötelességemet, hűséges voltam hozzátok, szorgalmasan és minden erőmből végeztem a munkámat." Az öreg így felelt: "Igen, fiam, szolgáltál nekünk, amíg a magasztos és hatalmas Alláh irgalma magához nem szólította azokat az öregeket. És minekünk is óhatatlanul meg kell halnunk." - "Uram - szólt erre az ifjú -, te most veszélyben forogsz, azt kívánom tőled, mondd meg nekem, mi az oka annak, hogy örökösen sírtatok, gyászoltatok és sopánkodtatok." Az öreg ezt felelte: "Mit tartozik ez rád, fiam? Ne akarj olyan dologra kényszeríteni, amit nem tehetek meg. Azért imádkoztam, hogy a magasztos Alláh óvjon meg mindenkit attól a szerencsétlenségtől, amely engem ért. Ha el akarod kerülni azt a csapást, amely bennünket sújtott, ne nyisd ki azt az ajtót - és kezével rámutatott arra a helyre, ahol a tilos ajtó volt. - De ha azt akarod, hogy te is úgy járj, mint mi, hát csak nyisd ki, akkor majd megtudod, mi az oka annak, amit te itt láttál. Csakhogy akkor már későn fogod megbánni, hogy mit tettél."

Ezután a seikh baja egyre súlyosodott, végre meghalt az öreg. A fiatalember maga kezével mosta meg, burkolta lepelbe és temette el társai mellé, aztán ott élt tovább a házban, amely mindenestül a tulajdonává lett. De örökösen zaklatott volt a lelke, egyre tűnődött a seikh titkán, és egy napon, amikor az öregek szavairól és figyelmeztetéséről gondolkodott, hogy ne nyissa ki az ajtót, egyszerre csak megszállta a vágy, hogy mégis megnézze, mi van ott. Felkelt, odament a megmutatott helyre, és addig keresgélt, míg meg nem találta azt a kis ajtót. Tele volt pókhálóval, és négy acél lakat zárta le. Mikor meglátta, eszébe jutottak a seikh óvó szavai, és elsietett onnan, pedig a lelke nagyon rá akarta vinni, nyissa ki az ajtót. Hét napig ellenállt, de a nyolcadikon erőt vett rajta a kíváncsiság, és azt mondta: "Feltétlenül ki kell nyitnom azt az ajtót, akármi lesz is belőle, elvégre a magasztos Alláh végzését és döntését nem tartóztathatja vissza semmi, és nem is történhet semmi az ő akarata nélkül."

Felkelt, letörte a lakatokat, és kinyitotta az ajtót. Mikor az ajtó megnyílt, egy szűk folyosót pillantott meg, három órán keresztül ment rajta előre, amíg egyszerre csak egy igen nagy folyó partjához nem jutott. Elcsodálkozva haladt az ifjú tovább a parton, jobbra-balra nézegetett, amikor hirtelen egy nagy sas csapott le rá a levegőből, karmai közé kapta, és repült vele ég és föld között, amíg egy sziget fölé nem ért a tenger közepén, ott leejtette és továbbrepült.

Az ifjú ott ült a szigeten, kétségbeesetten tekingetett jobbra-balra, hogy mitévő legyen, nem tudta, merre forduljon. Egy napon, amint a tengernél ült, egy vitorlát pillantott meg; úgy csillant fel a tengeren, mint csillag az égen. Az ifjú egész szívével a hajón csüggött; remélte, hogy a megszabadulást hozza neki. Nézte, nézte, amint közeledett, és mikor partot ért, látta, hogy a hajótest elefántcsontból és ébenfából volt, szántál- és áloéfa evezőkkel, az egész ragyogó aranylapokkal kirakva; benne pedig tíz szépséges szűzleány, mint gyönyörű hold ragyogott mindahány.

Mihelyt a lányok megpillantották az ifjút, kiszálltak a hajóból, hozzáléptek, megcsókolták a kezét, és azt mondták: "Te vagy a mi királyi vőlegényünk." Ekkor előlépett az egyik leány, szép volt, mint a tündöklő nap a fényes égen, kezében selyemkendőbe burkolt királyi díszruha, meg válogatott jácintkövekkel kirakott aranykorona. Odament az ifjúhoz, felöltöztette, fejére tette a koronát, kezénél fogva elvezette a hajóra; az ifjú látta, hogy a hajót különféle tarka selyemszőnyeggel díszítették fel. Aztán kifeszítették a vitorlákat, és a hajó kifutott a nyílt tengerre.

Az ifjú így mesélte tovább történetét: "Amint így vitorláztam velük, biztos voltam benne, hogy álom az egész. Nem tudtam, hova visznek. Mikor a szárazföldet elértük, láttam, hogy az egész part zsúfolva van vértes katonákkal, csak Alláh - dicsértessék és magasztaltassék a neve! - tudta volna megmondani számukat. Miután partra szálltunk, különféle drágakővel és gyöngyökkel kirakott aranynyereg alatt öt bélyegzett lovat vezettek elém, én az egyiket kiválasztottam magamnak, felültem rá, a többi négyet utánam vezették. És amint lovagoltam, fejem fölött kibontották a zászlókat és lobogókat, a dobok peregtek, a tamburák csattogtak, a csapatok jobbról-balról felsorakoztak, és én egyre kérdezgettem magamban, alszom-e vagy ébren vagyok. Addig meneteltem velük, alig tudva, hogy megyünk, mert a menetet csak álomképnek tartottam: amíg elértünk egy zöld mezőre, azon egy kertes kastély volt, a kertben mindenféle sudár fák, csergő folyócskák, ezerféle tarka virág; zengő madárkák a Mindenhatót magasztalták. Egyszerre csak egy sereg tört előre a kastély és a kert között, mint a rohanó áradat, és ellepte a mezőt. Mikor hozzám értek, megálltak, és látom, amint királyuk előlépett lován, egyedül; csak egy-két meghittje követi."

Mikor a király az ifjúhoz közel ért, leszállt a lóról; mire az ifjú is leszállt. A legbensőségesebb szalámmal üdvözölték egymást. Azután megint lóra ültek, és a király azt mondta az ifjúnak: "Jöjj velem, vendégem vagy."

Az ifjú vele ment, és együtt lovagoltak beszélgetve, körülöttük a kíséret, amíg el nem értek a király kastélyához. Akkor leszálltak a lóról, és mindnyájan bementek a palotába; a király és az ifjú kéz-kézben. Aranytrónusra ültette vendégét, ő maga melléje ült. De mikor a király a lithámot levette arcáról, hát egy gyönyörűséges leány volt, olyan, mint a fényes égen tündöklő napfény, szépek szépe, minden tökély mintaképe, szíveknek csábos csalétke. Nézte az ifjú e jelenség báját, minden ragyogó pompáját, és csodálattal töltötte el lelkét ennyi szépség, ekkora fenség. A leány így szólt hozzá: "Királyom, én ennek az országnak királynője vagyok, és az egész katonaság, amelyet láttál, a lovasság meg a gyalogság is nőkből állt, nincs köztük férfi. A mi országunkban a férfiak szántanak, vetnek, aratnak, földmunkákkal, városépítéssel és az emberek számára hasznos mesterségekkel foglalkoznak, a nők pedig, azok kormányoznak, ellátják a hivatalokat, és katonai szolgálatot végeznek."

Az ifjú mindezen végtelenül elcsodálkozott, és amint beszélgettek, belépett a vezír - hát egy ősz hajú, öreg nő volt, tiszteletre méltó, nemes méltóságú jelenség. A királynő azt mondta neki, hívja elébe a kádit tanúkkal. Az öreg nő elment, és a királynő most nyájasan az ifjúhoz fordult, barátságos szavakkal kedveskedett neki, hogy zavarát eloszlassa, aztán hozzáhajolva azt mondta: "Szívesen vennél engem feleségül?" Az ifjú felkelt, hogy megcsókolja előtte a földet: de ő visszatartotta, mire az ifjú így felelt: "Úrnőm, én szolgáid között a legjelentéktelenebb rabszolgád vagyok." A királynő meg így folytatta: "Emlékszel-e a szolgaseregre, a csapatokra, a pénztömegre, a kincsekre és drágaságokra, amelyeket itt láttál?" - "Igen" - felelte az ifjú. "Ez mind rendelkezésedre áll, tehetsz vele, ami jólesik, belátásod szerint." Aztán egy bezárt ajtóra mutatott, és azt mondta: "Mindennel rendelkezhetsz, kivéve ezt az ajtót; ezt nem szabad kinyitnod. Ha kinyitod, megbánod, de már késő lesz a bánat."

Alig fejezte be szavait a királynő, belépett a vezír a kádival és a tanúkkal: mind öreg nő, vállukra omló hajú tiszteletre méltó és méltóságteljes asszonyok. A királynő megparancsolta nekik, állítsák ki a házasságlevelet; összeadták az ifjúval, és most a királynő lakomákat rendelt, amelyekre az összes csapatot meghívta.

Mikor jól ettek-ittak, az ifjú bement a királynő ágyasházába, őt érintetlen szűznek találta, és elvette szüzességét.

Hét évig élt vele örömteljes életet, bőségben, boldogságban, egészségben, míg egy napon eszébe nem jutott, hogy ő bizony kinyitja az ajtót. "Ha odabenn nem volnának nagyszerű kincsek, szebbek, mint amilyeneket itt láttam, nem tiltotta volna meg, hogy bemenjek." Felkerekedett, kinyitotta az ajtót - hát ott volt előtte az a madár, amely a folyó partjáról erre a szigetre hozta. Mikor a madár megpillantotta, így szólalt meg: "Nincs üdvözlő szó az olyan számára, akire semmi jó nem vár." Amikor az ifjú a madarat meglátta, és beszédét meghallotta, elfutott előle, de ez utána eredt, megragadta, egy óra hosszat repült vele ég és föld között, és letette ugyanoda, ahonnan elragadta, aztán eltűnt; ő pedig ottmaradt egyedül. Lassanként magára eszmélt megint, visszagondolt rá, milyen sok kiváltságban, hatalomban, jólétben volt része, hogyan meneteltek vezetése alatt a csapatok, hogyan osztogatta a parancsot meg a tilalmat; és keservesen sírt, jajveszékelt.

Két hónapig tartózkodott a parton, ahová a madár letette, gyötörte a vágy, hogy feleségéhez visszatérjen; és mikor egy éjjel álmatlanul, gyászban, töprengve virrasztott, egy hang szólalt meg - hallani lehetett, de látható nem volt senki -, és így beszélt: "Hová lett gyöngyéleted? Ó, jaj neked, jaj neked! Ami szép volt, elveszett, most kisírhatod szemed!" Keservesen sóhajtozott az ifjú, és elvesztette minden reményét, hogy valaha még visszatérhet királynőjéhez, és megint része lehet jótéteményeiben. Bement abba a szobába, ahol az öregek laktak, és most eszmélt rá, hogy azok is úgy jártak, mint ő, hogy ezért sírtak és gyászoltak. Most megbocsátott nekik. Gyásszal és fájdalommal eltelve ment be az ifjú az öregek lakószobájába, sírt, jajveszékelt, nem nyúlt ételhez-italhoz, nem kellettek neki illatszerek, nem nevetett többé, amíg végre meghalt, és az öregek mellé temették.


"Tudd meg hát, ó, királyom, hogy a hebehurgyaság nem dicséretes, és nem származik belőle egyéb, mint megbánás: ezt a jó tanácsot adom neked."

Mikor a király ezeket a szavakat meghallotta, megszívlelte őket, és lemondott szándékáról, hogy fiát kivégezteti.


A hatodik napon csupasz késsel jött be a leány a királyhoz, és így szólt hozzá: "Vedd tudomásul, uram, ha meg nem hallgatod panaszomat, és elhanyagolod a magad igazát és becsületét, ha a vezírjeidben bízol, akik azt állítják, hogy az asszonyok ravaszok, hamisak és csalfák, mert ezzel jogomtól akarnak megfosztani, és a királyt is meggátolják a jogszolgáltatásban: megölöm magamat. Itt színed előtt fogom bizonyítani annak a királyfinak történetével, aki egy kereskedő feleségéhez hozzáférkőzött: hogy a férfiak ravaszabbak, mint a nők." A király megkérdezte: "Mi volt velük?"

A leány pedig így mesélt:

Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
reprodukcio
Ismeretlen porcelán jelzés
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrissebb Fontos Kérdések:
További fontos kérdések >>
Legfrissebb fórum témáink:
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
reprodukcio
Ismeretlen porcelán jelzés
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?
Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár
Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

Antikrégiség.hu QR kódja KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© Antikrégiség.hu | e-Antique.eu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei