Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Csodaszarvas Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!
Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy
RSS feliratkozás: Festmény Festmény
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy
RSS feliratkozás: Óra Óra
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia
RSS feliratkozás: Szobor Szobor
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak
Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat
RSS feliratkozás: Sport Sport
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv
RSS feliratkozás: Történelem Történelem
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv
Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
 
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - Attila földje (magyar monda)

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás

Attila földje

Magyar monda


Világhódító Attila halála után úgy négyszáz esztendő múlhatott el már, mikor Hunor testvérének, Magyarnak a maradvái megmozdultak s fölkerekedtek Szittyaországból, hogy visszaszerezzék Attila földjét. Azt a földet, melyről csudálatos szépeket regélt a visszatért Csaba. A legszebb mindamaz országok között, melyeket Attila meghódított. Fekete a földje. Édes a vize. Zöld selyemnél zöldebb s puhább a füve. Megmérhetetlen síkságon keresztül két nagy folyam hömpölyög: Duna és Tisza, S körös-körül a végetlen síkságot erdő borította hegyek szegik. Tündérek földje nem lehet szebb és ékesebb.

- Jertek velem! - mondotta Csaba. - Elvezetlek apám földjére. A legszebb föld ez kerek e világon.

- Hisszük minden szavadat s mondásodat - szóltak az öregek. - Mennénk is veled, Attila fia, a te apádnak földjére, ha meg nem ölöd vala entestvéredet. Ám az a föld most még testvérvértől piros. Te mondád, hogy két pártra szakadt a hun nemzetség: testvér testvérnek vérét ontotta. Hej, a testvérvért a föld nem issza be hamar! Nem megyünk veled, Csaba. Várjuk az idő múlását. Számon tartjuk apád földjét. Ha mi nem is láthatjuk meg, meglátják majd fiaink, maradváink. A magyarok Istene sok csudálatos dolgot jelentett meg már minékünk, bízunk benne: ő megjelenti nekünk vagy maradváinknak: induljunk-e Attila földjére.

Nagy, erős bánat nehezedett Csaba királyfi szívére. Bú volt éjjele, bú volt nappala. Minek is jött vissza! Miért hagyta ott azt a háromezer hun vitézt tenger ellenség prédájának! Szittyaország felé jöttében háromszor fordult vissza: először a földnek indulása, másodszor a vizeknek áradása, harmadszor a szeleknek zúgása hozta hírül, hogy bajban van a székely! Mind a háromszor győzedelmeskedett. Ha ő, akkor gondolta volna, hogy a magyar testvérek nem hallgatnak a szavára: nem hagyja ott azt a maroknyi népet. "Elzüllődnek, el!" - kesergett magában Csaba királyfi.

Szegény Csaba! Nem láthatta többet apja földjét. Csak egyszer: a másvilágról. Oda vitte hírül a Szaturnusz csillag: bajban van a székely.

A fényes mennyországból kerekedett föl vitézeivel, s a csillagos ég boltozatján vágtatott vissza Attila földjére, hogy még egyszer megvédje a székelyt. Meg is védte. És fölszállott ismét a csillagos ég boltozatára, vele a vitézek. Ragyogó fehér út verődött a paripák lába nyomán. Láthatjátok csillagos estéken: a Hadak útja ez.

*

Telt-múlt az idő, esztendőre esztendő terült: nem mozdultak a magyarok Szittyaországából. De ahogy esztendő esztendőre terült, szaporodtak, sokasodtak Hunor és Magyar maradvái: minden esztendővel szűkült a föld. Tanakodni kezdettek az öregek, s meg-megmozdultak a fiatalok. Apáról fiúra szállott Csaba emlékezete, az ő sok szép szava, mondása Attila földjéről.

- Odamegyünk s visszavesszük, akárki bírja most! - mondták az ifjabbak egy szívvel, lélekkel.

Felbolydult az egész ország, öreg, fiatal, mind készülődött Attila földjére. Hegyek-völgyek zengtek a lelkes szózatoktól: visszavesszük Attila földjét. Szájról szájra szállott Csaba mondása az elhagyott hazáról: fekete a földje, édes a vize, zöld selyemnél zöldebb s puhább a füve. Örvendezett minden lélek, csak Előd volt szomorú. Előd s a felesége: Emese, Előd, Attila másodunokája, Szittyaországban az első ember, az elsők elseje. Vitéznek a legvitézebb, bölcsnek a legbölcsebb, öregnek is a legöregebb. Megmérhetetlen bánat ült a lelkén: nem volt gyermeke. Abban még megnyugodnék, hogy nem látja meg Attila földjét, csak az ő véréből való vér vezetné a magyart az új hazába.

Éjjel-nappal ezen kesergett ő is, a felesége is.

- Lám - mondotta Emese -, a fűben mászó bogárnak is van gyermeke, csak énrajtam nem könyörül az Isten!

Este lefektében, reggel fölkeltében csak egyért imádkozott Emese, fiúért, aki fölváltsa az apját.

Isten meghallgatta Emese könyörgését. Csudálatos álmot látott egy éjszaka. Látta Attilát és fiait, amint szárnyas paripákon végigszáguldanak Szittyaország földjén. Nyomukban a hun vitézek. Attila kezében lengő lobogó. A lobogón turulmadár, szárnyát csattogtatja, s egyszerre csak leröppen a lobogóról, és száll egyenest az ő ölébe, kebelére hajtja a fejét, s ottan elszenderül. És ím, halljátok a csudálatos álmot: Emese kebele megnyílik, s kebele nyílásán patak vize csörgedez elé. Aztán a patak nő, nő, nagy folyammá duzzad, elterül Szittyaország földjén, áttör erdőkön, hegyeken, át az ország határán, s úgy folyik tovább az egész világon...

Ez igazán csudálatos álom volt. Vajon van-e halandó ember, aki megfejtse, magyarázza? Egyszeriben hívatták a táltosokat: magyarázzák meg. Egybeültek a táltosok, hét nap s hét éjjel folyton tanakodtak, és mondának olyan jövendőt, melytől felvidult a szíve Elődnek is, Emesének is, s amelyet nagy szívbeli örömmel vettek hírül öregek, fiatalok, minden renden lévők.

- A te álmodnak magyarázatja - mondá a táltosok eleje - nagy öröm minékünk. Azt jelenti az az álom, hogy isten egy fiúgyermekkel áld meg, aki megnövekedvén, elvezéreli a magyart Attila földjére.

Azt emberi szó ki nem tudja beszélni, mely nagy volt az öröme Emesének és az ő urának. De nagy volt öröme a népeknek is mind közönségesen. Hát, még amikor be is beteljesedék a táltosok jövendőmondása, s Emesét egy szép, erős fiúgyermekkel áldotta meg az Isten! Még aznap egybehívatá a nép bölcseit Előd, hogy adnának nevet az ő fiának.

- Álom jelentette meg a születését, legyen Álmos a neve - mondták a bölcsek.

Tetszett ez a név Elődnek is, Emesének is. És nevelék nagy gonddal, szeretettel Álmost. És teltek-múltak az évek, dali szép vitézzé serdült Álmos, nagyra nőtt észben, erőben. Eszének, vitézségének híre ment messze földön. A csüggeteg, aggóskodó lelkűek is megbátorodtak, s Álmos indító szavára elindulának mind: öregek, ifjak, asszonyok, gyermekek.

Ám minekelőtte elindult volna a magyar nép honszerző útjára, a hét főnemzetség vezérei hűséget esküdtek Álmosnak. Vérrel pecsételték meg esküjöket. Vért eresztettek mind a karjukból egy edénybe; ebbe a vérbe mind a heten belemártották kardjukat, s úgy esküdtek meg, hogy valameddig csak Álmos nemzetségéből lesz egy fiúivadék, más nemzetségbeli nem lehet a magyarnak vezére. De vért eresztett Álmos is a karjából, s megesküdött, hogy a hét vezér és maradvái minden időben megmaradnak az elsőségben.

- Aki esküjét megszegi, így folyjon vére! - kiáltott föl Álmos, midőn piros vére kicsordult.

- Így folyjon, így! - kiáltottak a vezérek mind.

Rengett a föld, a fák hajladoztak, amerre a magyarok vonultak. A férfiak lóháton és gyalogszerrel, az asszonyok, a gyermekek ökrös szekereken. Erdőből pusztaságba, pusztaságból erdőbe, hegyeken-völgyeken át, járatlan utakon hömpölygött elébb, elébb a honszerző magyarok áradatja; mindent sepert magával, ha ki nem tért útjából: embert, állatot. Közbe-közbe tenger nép verődött össze ellenük, hogy visszaszorítsák, de meg is lakoltak keservesen. Ott, hol feltartották honszerző útjokban: kő kövön nem maradt.

Hanem esztendő múlt esztendő után, s csak nem tudtak rátalálni Attila földjére. Hányan haltak meg idegen földön, Istenem! Messze Szittyaországtól, az édes anyaföldtől s messze, ki tudja, milyen messze a földtől, hová törekedtek! Fiatalon, virágjában indult el Álmos is, s ím, már leöregedett, legyengült. Sokszor mondotta fiának, Árpádnak, ki a hosszú vándorlásban serdült dali vitézzé: örömmel szállanék koporsóba, fiam, csak bár megpillanthatnám Attila földjét! Csak odavezethetném az én népemet!

Egyszer találtak is olyan földre, mely hasonlatos volt Attila földjéhez. Fekete volt a föld, édes a víz, zöld selyemhez hasonlatos a fű. Végtelen nagy mezőség, azon nagy folyamok s körös-körül erdős hegyek. Már azon is voltak, hogy itt letelepedjenek. De mikor éppen sátorverésnek láttak, egyszerre tenger sok keselyű csapott le a levegőégből, hogy ég s föld elfeketedett. Rászállottak a legelő barmokra, vágták, csipkedték, s éktelenül vijjogtak, károgtak, mintha mondták volna: tovább, tovább, nincs itt helyetek!

Az is volt a vijjogások értelme. Így magyarázták azok a táltosok, kik értették a madarak beszédét.

- Tovább! Tovább! Ez nem az Attila földje!

És fölkerekedtek újra, s mentek, mendegéltek, erdőkön-mezőkön, folyóvizeken által, sokat sanyarogva, de sohasem csüggedve. Velük volt az Isten. S ím, midőn azt hitték, hogy messze, nagyon messze vannak még Attila földjétől, valami csudálatos sejtelem szállotta meg az öreg Álmost. Szólt Árpádnak:

- Gyűjtsd egybe a nemzet vezéreit, fiam. Érzem, hogy a föld, melyen állok, Attila földje. Nézz csak körül, amit én sejtek, te látod is bizonnyal. Ameddig a szem ellát, sík rónaság, s körülszegik ezt erdők és hegyek. Mintha látnám azt a két folyamot is, melyről eleinknek Csaba oly sokszor beszélt. Ez az a föld, ez!

Eközben összegyűltek a vezérek s a nép bölcsei mind, örvendező és búsongó szívvel hallgatták Álmos szavait. Örvendezett a szívük, hogy ím, megérkezének Attila földjére, s nehéz bánat ült rá, látván a szeméből Álmosnak, hogy utolszor hallják szózatát.

- Kövessétek őt! - mutatott Álmos a fiára, s holtan hanyatlott a vezérek karjai közé.

*

Sebes szélnél sebesebben szárnyalt a híre, hogy Attila földjére értek a magyarok. Duna, Tisza, Maros és Olt mentén, erdőn, pusztán hangyabolyként bolydultak fel a népek. Mert még nem halt volt meg Attila emlékezete... Fussanak-e, szembeszálljanak-e Isten ostorának ivadékaival? Csupán a székelyek tudták, hogy mit kell cselekedni. Négyszáz esztendeje várták a magyar testvéreket, s most, hogy valósággal eljövének, fölkerekedett a székelység eleje, mentek éjjel-nappal, hogy színről színre lássák a testvéreket, akik után annyit sóhajtoztak.

Lám, nemhiába, sóhajtottak: itt vannak a magyarok. Egymás kebelére borul a magyar és székely; sírnak örömükben. Egy a nyelvük, megértik egymást. És ülnek nagy áldomást. Lovakat áldoznak a magyarok Istenének, aki megsegélte, aki ide vezérelte őket.

- Együtt élünk, együtt halunk! - kiáltott magyar és székely, hogy ég-föld zengett belé.

- Induljunk! Előre! - tüzeskedtek a fiatalok.

- Megálljatok, várjatok! - csendesítették az öregek, a bölcsek. - Előbb meg kell tudnunk, ki s miféle nép lakja most ezt a földet. Adja-e kezünkre szépszerént Attila örökét vagy nem. Ha lehet: ősi jusson, ha nem lehet: karddal foglaljuk el.

Fiatal volt Árpád, ám észben öreg: helyeselte az öregek tanácsát. Mindjárt szólt Kusidnak, Kund vezér fiának, aki ugyanvalóst fiatal volt, de nagyeszű; akinek okos volt minden gondolatja, s okos gondolatját is kétszer is megrágta, mielőtt kimondta.

- Hallod-e, Kusid, eredj és járd be Attila földjét egymagad! Lássad, halljad, miféle népek lakják. Ki most e földön az elsők elseje? Amíg te vissza nem térsz, nem mozdulunk innét. Hadd pihenjen a népem addig, míg te visszajössz.

Elment Kusid, s amerre járt, jól megszemléle mindent. Erdőt-mezőt, pusztaságot, folyót, patakot. Csakúgy dagadt a szíve a nagy gyönyörűségtől, s fel-felkiáltott: ez a föld az, ez, amelyről Csaba regélt! Egyszer aztán egy városba ért. Abban a városban lakott a fejedelem, akinek Szvatopluk volt a neve. Fölment egyenest Szvatopluk palotájába. Nem hímezett-hámozott: elmondta, hogy ki s mi ő, kinek az embere.

- S mit akartok itt? - kérdezte Szvatopluk büszkén.

Mondta Kusid:

- Nem vagyunk rossz szándékkal, én mondom azt neked, Kund fia, Kusid. Meg akarunk telepedni eme földön.

- Hát telepedjetek, van hely az én országomban elegendő - biztatta Szvatopluk. - Jó dolgotok lesz, ha hűséggel szolgáltok engem!

Hiszen éppen eleget értett Kusid ebből a beszédből. De nem járt el a szája, s csak annyit mondott Szvatopluknak:

- Megértettem mondásodat, Szvatopluk. Visszamegyek, s megmondom az én uramnak.

Visszafelé mentében nem állotta meg, hogy a kulacsát tele ne töltse a Duna vizéből; a tarisznyájába egy darab földet tett, s egy marék füvet, hadd lássa Árpád, s lássák a magyarok, hogy nem volt mese, amit Csaba mondott.

Megérkezik Kusid, s Árpád összegyűjti a vezéreket, hogy hallják, mivel járt Kund fia.

Kusid először is a földet mutatta meg.

- Nézzétek ezt a földet, fekete és puha. Nincs ennek párja a világon.

Kézről kézre adták a maroknyi földet, s szemlélték sokáig nagy gyönyörűséggel. Akkor elővette a marék füvet.

- Nézzetek ide! Ugye zöldebb a zöld selyemnél? S most vegyétek a kezetekbe: ugye puhább a selyemnél?

- Puhább a selyemnél - mondták valamennyien.

- S most igyatok egy cseppet ebből a kulacsból. A Dunából merítettem tele.

Sorra járt a kulacs, s mondták valamennyien:

- Édesebb a méznél!

- S miféle nép lakja most e földet? - kérdezte Árpád. - S ki ezen a földön az elsők elseje?

Arca, szeme lángban égett, mikor ezt kérdezte.

- Sokféle nép lakja ezt a földet - mondotta Kusid. - Ám az elsők eleje Szvatopluk, a tótok s a morvák fejedelme. Hallhatok ide, mit üzent! Nem bánja, telepedjünk le, van hely elegendő, csak hűséggel szolgáljuk őt!

Hej, szörnyű haragra gerjedt Árpád! Szikrát vetett a kardja, amint megforgatá nagy felindultában.

- Halljátok?! Szolgaságra hív engem és népemet! Megyünk!

Megfújatta mindjárt a harci kürtöt. Lábra kelt mind, aki fegyverfogható volt. Kusidot azonban előreküldötte Árpád. Mondta neki:

- Válassz paripáim közül egy fehér paripát. Tétess rá aranyos nyerget, húzass a fejébe gyémántos féket. Menj előre, s vidd ezt a lovat Szvatopluknak. Mondd meg neki: Árpád, a te urad, küldi. Azért küldi, hogy legyen, amin kiszaladjon Attila földjéről!

Kund fia csakugyan előrement, s Szvatopluk elé vezette a fehér lovat. Megmondta egyenesen, bátran, amit Árpád üzent.

- Mit beszélsz, te? Mondd el csak még egyszer!

S akkorát kacagott Szvatopluk, hogy még a föld alatt is ekhót vetett a kacagása.

- El én, százszor is - mondotta Kusid. - Ha kedves az életed, ülj fel a fehér lóra, Szvatopluk, mert bizony mondom, kardhegyre kerül a fejed.

De most már nem kacagott többet Szvatopluk. Arcát elfutotta a méreg s a bosszúság.

- No, hát mondd meg a gazdádnak: nem ülök a lovára. Bunkósbottal agyonütöm a dögállatját; aranyos nyergét a Dunába, gyémántos fékjét a fűbe vetem! Értetted-e?

- Értettem, Szvatopluk. Csak üsd agyon a lovat, majd megeszik a húsát a mi kutyáink. Vesd a nyerget a Dunába: kihalásszák a mi halászaink. A féket is vetheted a fűbe: majd megtalálják a mi kaszásaink. Értetted-e?

Hej, kürtöt fúvatott egyszeriben Szvatopluk, s mire Árpád a Duna mellé ért: akkora sereggel várta, hogy az ég is elfeketedett az árnyékától. Fele sem volt a magyar, egynek jutott három is. Juthatott tíz is: legelöl rohant Árpád s a hét nemzetség élén a hét vezér. Hullott Szvatopluk népe, mint a hulló kéve. Duna vize megáradt s kicsapott medréből, annyi vér folyt bele. Futva futott Szvatopluk serege. Futva futott Szvatopluk is, s beleugratott a Dunába, de nem tudott átvergelődni a megáradt vízen: ahová Árpád nyergét dobta, a Duna feneke lett az ő sírja is...
Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Ki készitette?
Ki készitette ?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrissebb Fontos Kérdések:
További fontos kérdések >>
Legfrissebb fórum témáink:
Ki készitette?
Ki készitette ?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?
Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár
Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

Antikrégiség.hu QR kódja KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© Antikrégiség.hu | e-Antique.eu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei