Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Csodaszarvas Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!
Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy
RSS feliratkozás: Festmény Festmény
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy
RSS feliratkozás: Óra Óra
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia
RSS feliratkozás: Szobor Szobor
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak
Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat
RSS feliratkozás: Sport Sport
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv
RSS feliratkozás: Történelem Történelem
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv
Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
 
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - A táltos kecske

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás

A táltos kecske

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy dali pásztorlegény. Nem volt ennek a legénynek semmi egyebe az égvilágon csak egy botja s egy huncut táltos kecskéje. De tudjátok meg, hogy azzal a száz darab juhval, amit a kezére adtak a gazdák, nem volt annyi baja, bosszúsága, mint az egy kecskével. Mindig félrejárt a juhseregtől, nem lehetett semmiképpen becsületre szoktatni. Egyszer, mikor már erősen kijött a béketűrésből a szegény legény, fogta a botját, s amúgy istenesen oldalba hajította a kecskét. Nagyot nyekken a kecske, de azzal csak tovább ugrándozott, a bot pedig - láss csudát! - eltűnik a föld színéről!


Odafutott a legény, keresi a botját, hát, akkora lik van ott, hogy egy ember éppen jól befér ott. Gondolja magában a legény, hogy ő bizony nem hagyja ottveszni a botját, ha addig él is, mert egyebe sem maradt az apjáról. Rikkant egyet: - Szervusz, világ! - S azzal csak hopp! - eltűnt, mintha soha nem is lett volna ezen az árnyékvilágon. Hét nap s hét éjjel mind ment lefelé a legény, s csak akkor ért igazi földet a lába.


Hej, milyen országba került szegény feje! A réteken csupa aranyfű termett, a vizekben aranyhalak úszkáltak, s az erdőkben csupa aranytollas madarak fütyültek. Ment, mendegélt a legény, s ím, egyszerre olyan fényes palotára talált, hogy szinte megvakult a nagy fényességtől. Csak a kapuján három gyémántalma világított gyertya helyett, hát még a palotában! Gondolta a legény, egy életem, egy halálom, bemegyek, hadd lássam, miféle népek laknak ott. Oda bizony be is mehetett, mert ott csupa tündérkisasszonyok voltak, egyik szebb a másiknál. Bezzeg volt kezefogója! Mindjárt körbevette az a sok szép leány, megfogták, s úgy megtáncoltatták, hogy a lelkit is szinte kirázták.


Könyörgött szegény feje, hogy eresszék szabadon, ő a botját keresi, de bizony a leányok nem eresztették el, míg az óra éjfélt nem ütött.


Ekkor azt mondta az egyik tündérkisasszony:


- Hallod-e, te szegény legény, most már mehetsz, de arra ne is gondolj, hogy többet az életben megtaláld a botodat. Ami egyszer ide jön a ti országotokból, az többet vissza nem kerül. Hanem adunk neked egy aranyvesszőt, ahogy gondját viseled, úgy veszed hasznát. Hát tudd meg, hogy ennek a vesszőnek olyan csudaereje van, hogy ha elevenre ütsz, mindjárt szörnyethal az, a nem eleven test meg úgy összezsugorodik az ütéstől, hogy a zsebedben is elviheted.


Megköszöni a legény a szép ajándékot, s gondolja, mindegy már, ha nem is találja meg a botot, többet ér az aranyvessző annál. Azzal nyakába vette a föld alatti országot, s addig ment, addig ment, míg elért egy rézvárhoz. Hát annak egyik ablakából egy szép leány hajol ki. Köszönt a legény:


- Adjon Isten jó napot, szép leány.


- Adjon Isten neked is, szegény legény. Hol jársz itt, ahol még a madár se jár?


- Én bizony - felelt a legény -, jöttem, ahogy jöttem ebbe az országba, de hogy kerültél ide te? Azt mondd meg nekem!


- Hej! Könnyű volt nekem, te szegény legény, mert engem a hétfejű sárkány hozott ide.


Szóból szó lesz, addig s addig, hogy a legény csak beszökött az ablakon, s megegyeztek, hogy megszöknek, míg a hétfejű sárkány vadászni jár.


De egyszer csak nagyot csendült a rézvár, s hát jött a hétfejű sárkány! Hét singre szakadt előre a láng a szájából. Megijedt a leány, hirtelen bebújtatta a legényt az ágy alá, de bejött a sárkány nagy zakatolással. Nagyot szippogatott az orrával, s kérdezte a leányt:


- Ki van itt hé? Miféle emberszagot érzek?


Eleget esküdözött a leány égre-földre, hogy itt senki lélek nincsen, de hiába, a hétfejű sárkány mindent összevissza hányt, s a legényt megtalálta az ágy alatt.


No, most bizonyosan szörnyű halálnak halálával hal meg szegény feje!


De bezzeg nem ijedt meg a legény. Eszébe jutott, hogy van neki egy aranyvesszeje, suhint egyet azzal a hétfejű sárkányra, s ez úgy hanyatt vágta magát, hogy a föld is megdöndült belé. Ott helybe szörnyű halált halt.


- No, most mehetünk - mondta a legény -, ez ugyan fel nem ébred többet az álmából.


Kimentek a várból, s hát láss csudát! A rézvárból egy kicsi rézalma lett, pedig csak megsuhintotta a legény az aranyvesszővel. Szépen a zsebébe tette, s továbbmentek. Amint mentek, mendegéltek, egy ezüstvárhoz értek. Hát, ennek az ablakából még szebb leány nézett ki. Szóba elegyednek vele, s megtudták, hogy ezt meg a tizennégy fejű sárkány rabolta el.


- Hiszen majd adok én annak! - erősködött a legény.


Bement a várba, s mikor a tizennégy fejű sárkány hazajött, a legény meg sem várta sem jó, sem rossz szavát, fejbe kólintotta az aranyvesszővel, s a sárkány egyszeriben felfordult. Az ezüstvárból is, csak rásuhintott, egy kis ezüstalma kerekedett. A legény ezt is eltette szép gondosan. Most már hárman folytatták az útjukat.


Mentek, mendegéltek hegyen-völgyön által, s ím, egyszerre csak egy aranyvárhoz értek. Volt, amilyen volt az a kettő, de még az aranyvárból nézett csak ki gyönyörű szép leány! Mindjárt felszólt a legény, hogy tartson velük, ha jobban szereti odafönn a fönti világban!


- Hej, hogyne szeretnék elmenni - sóhajtozott a leány -, de a huszonegy fejű sárkány megöl, ha innét elmozdulok.


- Csak gyere ki, ne félj - biztatta a legény -, majd eligazítom én a dolgát a huszonegy fejű sárkánynak. Kettőt már megöltem, ő lesz a harmadik.


Még jóformán nem is végezhette be a beszédjét, nagyot csendült-bondult az aranyvár, s hát jött a sárkány, hogy a szájából hetvenhét singnyire szakadt a veres láng. Megérkezik a várhoz, dobbant egyet, s kérdezte:


- Hát ti mit kerestek itt, emberizinkek?


- Mi bizony téged - felelt a legény, s azzal úgy meglegyintette az aranyvesszővel, hogy mind a huszonegy feje leszakadt a testiről.


Hej, megörült a leány, örömiben kiugrott az ablakon, éppen a legénynek a nyakába. Hálálkodott, hogy csak érjenek ki a másvilágra, soha meg nem feledkezik róla. A legény pedig megsuhintotta az aranyvárat, abból meg lett egy szép kicsi aranyalma, s azt is eltette.


Elindult most a legény negyedmagával, s addig meg sem állapodtak, míg annak a liknak a szájához nem értek, amelyik éppen az igazi világba vezetett. Megérkeznek a likhoz, indulnának fölfelé, de hogy?


- Hej, aki árgyélusa van! - rikkant egyet a legény. - Ide eljöttünk, de még magam sem tudom, hogy vergelődünk fel!


Bucsálódott a legény, vakarta a fejét, gondolt ide, gondolt oda, de semmiképpen nem tudott valami okosat kieszelni. Mármost mit csináljanak? Vissza is fordulhatnak. Soha meg nem látják a hazájukat, míg a világ s még két nap. Szepegtek a leányok is, hogy már mi lesz velük. Inkább maradtak volna ott azokban a szép várakban, még ha a sárkánnyal is kellett élniük.


Hát, egyszer csak, amint így bucsálódnak, valami kecskemekegést hallanak. Megszólalt a legény:


- Hej, akármi legyek, ha ez nem az én táltos kecském mekegése! No, ne féljetek leányok, nem maradunk itt.


Azzal odaállt a lik szájához, s nagyot rikkantott:


- Cege te, hé! Hé, cege, hé!


- Mekeke! - felelt vissza a kecske.


- Te vagy, édes kecském. Szaladj, kerítsd össze, ami kötél van a faluba, kösd össze azokat, azután kötözd a farkadra, ereszd le a likon, s húzz fel minket innét!


- Mekeke! Hányan vagytok? - kérdezte a táltos kecske.


- Csak négyen - kiált a legény.


- Hát aztán megversz-e többet? - kérdezte a kecske.


- Nem, édes kecském, csak keríts sok kötelet. Elfutott a kecske, összekeríteni amennyi kötél csak volt a faluban, azokat összekötözte, aztán jól a farkára bogozta, s leeresztette a likon.


Hanem hogy szavamat össze ne keverjem, amíg a kecske odajárt kötélért, a leányok közrefogták a legényt mindenféle mézesmázos beszédekkel, s elcsalták tőle mind a három almát, de még az aranyvesszőt is.


Úgy egyeztek meg ezután, hogy először felhúzatják a rézvárbeli leányt, másodszor az ezüstvárbelit, harmadszor az aranyvárbelit, s legutoljára magát a legényt.


Hej, nagyokat nyekegett szegény kecske, hogy ugyancsak lehallatszott minden nyekkenése, míg a három leányt felhúzta. De bezzeg ezeknek sem kellett egyéb, csak fenn legyenek, mindjárt összesúgtak-búgtak, hogy a legényt nem húzatják fel egészen, hanem mikor a kecske félig felhúzta, elvágják a kötelet, ők pedig továbbállnak az almákkal meg a vesszővel.


Úgy tettek, ahogy megbeszélték. De a szegény legény nem volt olyan erősen feje lágyára esett, mint ők gondolták. Gondolta magában, hogy próbára teszi azokat a fehérnépeket, vajon nem akarnak-e vele valami huncutságot. Felkötött a kötélre egy jó nagy követ, s azt el is kezdte húzni a táltos kecske, de még félig sem húzhatta fel, azok az istentelen fehérnépek elnyisszentették a kötelet, s a kő visszasuppant.


Hej, haj! Elbúsulta magát a szegény legény, s erőst meg volt keseredve, hogy őt így el tudták bolondítani azok a leányok. Kiabált fel a likon torkaszakadtából, szólongatta a táltos kecskét, de bizony az nem mekegett vissza, mert azok a gonosz leányok magukkal vitték.


No, most már mehet, amerre lát, csak a hazájába nem mehet. Hová tekeredjék, merre facsarodjék? Gondolta magában, ő bizony egyet sem ereszti búnak árva fejét, ha már itt kell élni, hát vígan éli a világát. Elment a tündérkisasszonyokhoz, s kitáncolja minden búját-baját. Azzal nekiindult, s meg sem állt a tündérkisasszonyok palotájáig. Éppen jó estére ért oda, s hát, a tündérkisasszonyok úgy táncoltak, hogy fordítják fel a palotát.


Hajjajhaj! De bezzeg lett keletje a szegény legénynek! Mindjárt a nyakába ugrándoztak, tették, vették egymás kezéből, s úgy megforgatták, hogy a lelkit is szinte kirázták.


Mikor aztán egy kicsit beléhagyták a nagy táncot, azt kérdezte a legszebb tündérkisasszony:


- Hát te, szegény legény, ugyan bizony, hogy kerekedtél ide vissza?


Elbeszélte a legény nagy szomorúan, hogy járt, mint járt azzal a három leánnyal, s ahogy elbeszélte, mondta a tündérkisasszony:


- Egyet se búsulj, te szegény legény. Nesze, adok neked most egy gyémántvesszőt. Azok a leányok bizonyosan újra várat csináltak azokból az almákból, de te csak suhintsd meg ezzel a gyémántvesszővel mind a három várat, s megint három alma lesz azokból. A három almát megint suhintsd meg egyszer-egyszer, s a háromból lesz egy gyémántvár.


Azt mondta a legény:


- Köszönöm a drága ajándékot, szépséges tündérkisasszony, de mit csináljak vele, ha nem tudok kivergődni a hazámba?


- Azon se évelődj - mondta a tündérkisasszony -, csak most siess el innét, mert mindjárt tizenkettőt üt az óra. Majd csak eligazodsz ezzel vagy így, vagy úgy.


Elbúcsúzott a legény nagy hálálkodással, s továbbment. Amint menne, mendegélne, talált egy nagy fát, de az akkora volt, hogy a legfelső ága éppen az égig ért. Ezen az ágon volt egy sasfészek, abban hat sasfióka. Hát egy rengeteg nagy kígyó csak tekergődzött fel a fán, s egyenest a fészeknek tartott. No, ez a falánk állat most bizonyosan mind felfalja azokat a sasfiókákat!


„De már azt nem hagyom!" - mondta a legény magában, azzal - uzsgyi neki! - csak beléfogódzott a legalsó ágba, hirtelen felmászott a fára, elé a gyémántvesszőt, s olyant suhintott a kígyóra, hogy az mindjárt lefordult a fáról.


Hej, hálálkodtak a sasfiókák, hogy így s hogy úgy lesz, csak az anyjuk hazajöjjön. S ím, egyszerre csak nagy fekete felleg kerekedik a fészek fölött. Bezzeg, hogy éppen az öreg sas volt ez a felleg, mindenféle eleséggel jól megrakodva. Csak az egyik szárnya alatt hozott tizenkét őzet. Meglátta a legényt a fészek mellett, s nagy mérgesen feléje legyintett egy szál tollával:


- Hát te mit keresel itt? Most mindjárt halál fia vagy!


Aj, sírnak, csipognak a fiókák, hogy ne bántsa azt a jó embert, mert az életüket mentette meg!


Azt mondta az öreg sas:


- No, te legény, azt hallom, hogy megmentetted a fiaim életét, mivel szolgáljam meg?


- Hej - sóhajtott a legény -, nagy lenne az én kérésem még neked is.


- Talán bizony ki szeretnél jutni ebből a mi hazánkból?


- Ejnye, de eltaláltad, te öreg sas! - álmélkodott a legény.


- No, ha csak az a baj, az még nem sok. Vittem fel én oda már nagyobb urat is.


Azzal nagy hirtelen felvetett a hátára egy nagy átalvető elemózsiát, a legényt ráültette, s meghagyta neki, hogy ha enni kér, csak vessen neki mindig egy-egy jó falást az átalvetőből. Felült a legény a sas hátára, s ez repült is, de úgy, hogy amerre szárnyalt, rettentő nagy fergeteg támadt utána. Csak repült, repült a sas felfelé a likon, s mindegyre kért egy-egy falást az átalvetőből. Addig kérte, hogy egyszer adna szegény legény, s hát, egy befaló falás sincs.


- Adj húst, legény - kiáltotta a sas -, mert különben nem viszlek a hazádba.


Megijedt a legény, gondolja, ha már ennyiben van, inkább a maga húsából is ad, de mégsem térül vissza. Nagy hirtelen előrántotta a bicskáját, kivágott egy jó darabot a combjából, s odadobta a sasnak.


- Érzem, hogy emberhús - szólt a sas hátra -, de ezzel fel is viszlek a hazádba.


Egyszer-kétszer még nagyokat rebbentett, s azzal a lik száján voltak. Ott letette a legényt, elbúcsúztak egymástól, a sas visszarepült, a legény pedig útnak eredt, hogy megkeresse a három várat.


Ment, mendegélt, hegyeken-völgyeken által, ország-világ ellen, s hát egyszer kecskemekegést hallott.


Megállt, hallgatódzott, fülelt mindenfelé. - Hej, az én táltos kecském.


Ment a mekegés után, s addig ment, addig ment, hogy egy rézvárat ért. No hiszen, ez kellett neki is. Az ablakba, ott ült nagy pirimókosan az első leány.


„Megállj" - gondolta a legény -, mindjárt a zsebembe kerülsz te! - s azzal megsuhintotta a várat a gyémántvesszővel, alma lett belőle, s a zsebébe tette.


Ment tovább, s megint kecskemekegést hallott. Addig ment a mekegés után, hogy az ezüstvárhoz ért. Ezt is megsuhintotta, s a várból lett almát leányostul zsebébe tette. Így tett az aranyvárral is. Mikor mind a háromból alma lett, újra megsuhintotta azokat, s a három almából olyan gyémántvár lett, hogy nem volt annak párja hetedhét országban! Nosza, mindjárt bement a várba, de szeme-szája elállt a sok minden fényességtől, azt hitte, hogy megvakul ,a szertelen ragyogástól.


Végigjárta a rengeteg nagy szobákat, de csak nem tudta, hogy melyikben telepedjék meg.


Akkorát sóhajtott, hogy a gyémántvár is megmozdult belé.


- Hej, csak volna itt még valaki!


Még ki sem mondta, hát csak megnyílt az ajtó, s a nyakába ugrott éppen az a tündérkisasszony, aki a gyémántvesszőt ajándékozta.


- Te az enyém, én a tied! - mondták egymásnak:


De bezzeg lett nagy sokadalom-lakodalom! Táncolt minden lélek, de leginkább a táltos kecske, hogy minden ablakot kirúgott nagy kedviben.


Holnap a kecske legyen a vendégetek.
Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
reprodukcio
Ismeretlen porcelán jelzés
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrissebb Fontos Kérdések:
További fontos kérdések >>
Legfrissebb fórum témáink:
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
reprodukcio
Ismeretlen porcelán jelzés
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?
Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár
Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

Antikrégiség.hu QR kódja KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© Antikrégiség.hu | e-Antique.eu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei