Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Csodaszarvas Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!
Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy
RSS feliratkozás: Festmény Festmény
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy
RSS feliratkozás: Óra Óra
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia
RSS feliratkozás: Szobor Szobor
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak
Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat
RSS feliratkozás: Sport Sport
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv
RSS feliratkozás: Történelem Történelem
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv
Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
 
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - A Napisten

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás

A Napisten

Gyűjtötte: Benedek Elek


Volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy nagy pusztaságnak a közepén lakott, egy kicsi házacskában.

Egy este Jézus Krisztus, a földön jártában, Szent Péterrel a szegény ember házához vetődött, s szállást kértek tőle éjszakára.

Jézus is, Szent Péter is papi ruhában voltak. A szegény ember nem tudta, kik valóképpen.

Mondja a szegény ember:

- Istené a szállás, kerüljenek beljebb, de előre megmondom, hogy nyugtalan éjszakájuk lesz, mert a kicsi fiam halálos beteg. Szörnyű nagy kínjában folyton sír szegény. Hanem egy utazó kereskedőnek adtam már szállást, kigyelmetektől sem tagadom meg.

- Jól van, atyámfia - mondá Jézus -, te csak ne búsulj miattunk, majd eltöltjük valahogy az éjszakát, s talán az Isten jóra fordítja a ti dolgotokat is.

Bemennek a házba, köszöntik a szegény asszonyt, vigasztalják, de bizony az észre sem vette őket, ráborult kicsi fiára, s sírt, jajgatott, haját tépte, hogy ím, szívéről szakadt édes gyermekét nem tudja megváltani a szörnyű kínoktól.

Mondja Péter halk szóval Jézusnak:

- Uram, nagy a te hatalmad, ne hagyd kínlódni többet ezt a szegény gyermeket!

- Ne legyen erre gondod - mondja Jézus -, eredj, menj ki az udvarra, nézz föl az égre, mit látsz rajta!

Kimegy Péter, fölnéz az égre, visszajön a házba, s mondja:

- Nem láttam én, uram, egyebet a holdnál s a ragyogó csillagoknál.

A kicsi gyermek eközben folyton sikoltozott rettentő kínjában. A szegény asszony sírt, haját tépte, s Péter ismét kérte Jézust:

- Ó, uram, nagy a te hatalmad, gyógyítsd meg ezt az ártatlan gyermeket!

Mondta Jézus:

- Péter, ne légyen neked gondod erre, inkább menj ki az udvarra, nézz fel az égre, mit látsz!

Kimegy Péter, fölnéz az égre, aztán visszajön.

- Na, fiam, Péter - kérdi Jézus -, mit láttál az égen?

- Láttam egy görbe kardot - feleli Péter -, de ne haragudj, uram, most is csak azt kérem, ne hagyd meghalni ezt az ártatlan gyermeket!

- Eredj csak ki az udvarra még egyszer - mondta Jézus -, nézd meg, hogy mit látsz!

Kimegy Péter, vissza is jön mindjárt, s mondja:

- Nem láttam én már, uram, semmit, eltűnt a görbe kard.

Abban a szempillantásban - halljátok, mi történt! - hirtelen felült az ágyában a kisfiú, nevetett az arca, nevetett a szeme, s mondta az anyjának:

- Ne sírjon, édesanyám, jobban vagyok immár!

Sírt örömében a szegény asszony, sírt az ura is, könnybe borult a Szent Péter szeme is, csak az a kereskedő, aki szállóvendég volt, nem mutatott semmi örömet, hanem ott ült a tűzhely előtt, s szalonnát pirított magának.

Látja ezt Jézus, odamegy a kereskedőhöz, s mondja neki:

- Úgy-e, az úrnak van egy kicsi leánykája?

- Van bizony - felelt a kereskedő -, hát ezt a tisztelendő úr honnét tudja?

- Azt ne kérdezze, csak jegyezze meg jól, amit mostan mondok! A maga leánykája majd felesége lesz ennek a fiúcskának.

- De már abból semmi sem lesz! - pattogott a kereskedő. - Szép volna, hogyha ilyen ágrólszakadt szegény ember fiának adnám a leányomat.

- Jól van - mondá Jézus -, hiszen majd meglátja.

Azzal lefeküdtek, elaludtak mind, s jókor reggel továbbmentek, ki-ki a maga útjára.

Telt-múlt az idő, esztendő esztendő után, nagy, derék legény lett a szegény ember fiacskájából. Azt mondja neki egyszer a szegény ember:

- No, édes fiam, most már meg is házasodhatnál, de tudd meg, hogy mikor kisfiú voltál, egy papi ember azt jövendölte, hogy egy gazdag kereskedőnek a leánya lesz a te feleséged. Itt s itt, ebben s ebben a városban lakik az a gazdag kereskedő, ez s ez az ő neve, menj el oda, próbálj szerencsét, hátha igazat jövendölt az a papi ember.

Elindult a szegény legény, s útközben az országút szélén betért egy vendégfogadóba. Ottan leült egy asztal mellé, egy itce bort rendelt magának, s iszogatott csendesen.

Egyszer csak leül az asztalához egy úriember, s kérdi a legényt, hogy mi járatban van, hová, merre mén.

Elémondja a legény, hogy hová, merre van szándéka, hogy mit jövendölt róla kicsi korában egy papi ember.

- Na, fiam - mondja az úriember -, az a kereskedő éppen én vagyok, de énnekem most el kell utaznom messze tengerekre, vissza veled nem mehetek. Adok hát egy írást a feleségemhez, és nem bánom, legyen a tiéd a leányom.

Azám, csakhogy a szegény legény nem tudott olvasni, s az volt abban az írásban, hogy seprűzzék ki, ha oda talál menni.

Elbúcsúznak egymástól, a kereskedő ment messze tengerekre, a szegény legény pedig a város felé. De messze volt a város, útközben erősen elfáradott. Az országút szélén lefeküdt a sáncba, s ottan elaludt.

Amíg aludt, arra jött három diák. Ezek meglátták a szegény legénynél a cédulát, nézik, mi van ráírva, s fogták magukat, más cédulát írtak. Azt írták a cédulára:

"Drága feleségem, ennek a legénynek, aki ezt az írást neked általadja, feleségül adhatod a leányunkat."

Azzal a diákok továbbmentek, a legény is későbben felébredt, s meg sem állott, míg a városba nem ért. Megy a kereskedő házába, ottan általadja az írást, elémondja azt is, hogy mit jövendölt volt egy papi ember, s egyszeriben leültették, szíves szeretettel fogadták, s egy hét sem telt belé, megtartották a lakodalmat.

Eltelik egy fél esztendő, s hazakerül világjáró nagy útjáról a kereskedő is. No, hiszen lett haddelhadd, mikor megtudta, hogy mi történt. Majd felvetette a méreg s a bosszúság. Nem volt többet nyugodalma a fiatal párnak. Keserű volt ételük-italuk, szomorúság s bánat éjjelük s nappaluk.

Ők bizony, gondolták, nem szenvednek többet, inkább elmennek világgá, majd megsegíti őket a jó Isten.

Nem szóltak senkinek semmit, éjnek éjszakáján eltűntek a házból.

Amint mentek, mendegéltek, találkoznak egy úriemberrel. Kérdi tőlük, hová, merre mennek?

Mondja a szegény legény:

- Hetedhét ország ellen, addig megyünk, amíg valahol szolgálatot találunk.

- Na, fiam - mondja az úriember -, ha hetedhét ország ellen mégy, keresd meg a Napistent, s kérdezd meg tőle: miért jő fel oly vidáman, s miért megy le olyan szomorúan?

Ígéri a legény, hogy ő bizony meg is kérdezi szívesen, csak találkozzék vele.

Azzal továbbmentek, s addig mentek, mendegéltek, amíg egy folyóvízhez nem értek. Ottan a folyóvíz pattján volt egy csónak, abban ült egy öregember, akinek a dereka a csónakhoz volt ragadva, keze meg a lapáthoz. Megkérik az öregembert, hogy vigye át a vízen.

- Csak üljetek be, szívesen! - mondá az öregember.

Beleülnek, s amint haladnak át a vízen, kérdi az öregember:

- Hát aztán hová, merre mégy, fiam, ha a túlsó partra általkerültél?

Feleli a legény:

- Én bizony, lelkem, öregapám, megkeresem a Napistent, s megkérdezem tőle, hogy miért jő fel oly vidáman, és miért megy le olyan szomorúan.

- Na, fiam, ha megkérdezed, kérdezd meg azt is, hogy miért van az én derekam a csónakhoz, kezem a lapáthoz ragadva, hogy én innét sohasem tudjak megszabadulni.

Ígéri a legény, hogy ezt is megkérdi, csak megtalálja.

Azzal elbúcsúztak, s mentek hegyeken-völgyeken által, aztán értek egy olyan magas hegyhez, melynek a teteje az eget verte. Hét nap s hét éjjel folyton-folyvást mentek ezen a hegyen, s akkor olyan közel értek a Napistenhez, hogy az arcukat majd elégette a rettentő melegség.

Hát egyszer csak rákiált a Napisten:

- Hé, legény, hol jársz itt?!

Feleli a legény:

- Tehozzád jöttem, hogy megkérdezzem, hogy miért jő fel a nap oly vidáman, s miért megy le olyan szomorúan.

- Azért - mondá a Napisten -, mert reggel minden ember pihent erővel s jókedvvel megy munkára, este pedig mindenki fáradt, szomorú.

Azután elémondja a legény, hogy egy ilyen meg ilyen emberrel találkozott a folyóvízen, akinek a dereka a csónakhoz, keze a lapáthoz van ragadva: hogy tudna az onnét megszabadulni?

- Mondd meg neki, hogy ha valaki a csónakjába ül, kiáltsa ezt: halbert,és mindjárt megszabadul, s az az ember ragad a csónakhoz, de vigyázz, addig ne szólj, míg a csónakból ki nem léptél, mert különben te ragadsz ott.

Visszamegy a legény az öregemberhez, beleülnek a csónakba, s kérdi az öregember:

- No, hát miért jön vidáman fel a nap, s miért megy le szomorúan?

Mondja a legény, hogy miért.

- Hát azt megmondta-e, hogy én innét hogyan szabadulhatok meg?

- Azt is megmondta, s meg is mondom kigyelmednek, ha kiszállottam a csónakból.

Általérnek a túlsó partra, ottan kiszállnak, s mondja a legény:

- Na, öregapám, most már akárki üljön a csónakjába, csak mondja: halbert!, s mindjárt megszabadul.

Azzal istennek ajánlották az öregembert, s mentek vissza ahhoz az úriemberhez, aki azt szerette volna tudni, hogy miért jön fel a nap vidáman, s miért megy le szomorúan.

Elmondották neki, s az úriember nagy örömében egy szekér aranyat ajándékozott a szegény legénynek.

Bezzeg most már hazamehettek. Tudták, hogy a kereskedő örömmel fogadja. Lett is becsületje a szegény legénynek. Hanem a kereskedő szerette volna megtudni, hogy hol szerezte a veje ezt a szekér aranyat, hátha ő is szerezhetne egyet.

Mondja a legény, hogy ő bizony a Napistennél volt, s azért kapta a szekér aranyat.

A kereskedő úgy értette, hogy attól kapta, s ment ő is a Napistenhez. Útjában ő is ahhoz a folyóvízhez ért, ahol az öregember ült a csónakjában. Beleül a csónakba, de az öregembernek sem kellett egyéb, elrikkantja magát: halbert! Abban a pillanatban leválott a dereka a csónakról, a keze a lapátról, s nagy örömmel kiszökött a partra. A kereskedő pedig a csónakhoz ragadott, akár akart, akár nem, s ma is ott ül, ha meg nem halt.
Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
reprodukcio
Ismeretlen porcelán jelzés
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrissebb Fontos Kérdések:
További fontos kérdések >>
Legfrissebb fórum témáink:
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
reprodukcio
Ismeretlen porcelán jelzés
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?
Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár
Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

Antikrégiség.hu QR kódja KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© Antikrégiség.hu | e-Antique.eu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei