Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Csodaszarvas Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!
Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy
RSS feliratkozás: Festmény Festmény
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy
RSS feliratkozás: Óra Óra
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia
RSS feliratkozás: Szobor Szobor
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak
Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat
RSS feliratkozás: Sport Sport
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv
RSS feliratkozás: Történelem Történelem
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv
Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
 
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - A mindent járó malmocska

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás



A mindent járó malmocska

Gyűjtötte: Benedek Elek


Volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, volt egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyereke volt, mint a rosta lika, még eggyel több.

Na, gyerek, az volt elég, de bezzeg nem volt harapnivaló. Két kicsi ökröcskéje, akkora, hogy alig látszottak ki a földből: ez volt a szegény ember gazdasága, egyebe nem volt a föld kerekségén.

Sokat tűnődött, sokat búcsálódott a szegény ember a feleségével, hogy azt a sok gyereket hogy tudják eltartani.

Bú volt éjjelük, bú volt nappaluk. Megpróbáltak mindent, semmihez sem volt szerencséjük. Hej, mert a szegény embernek szegény a szerencséje is!

Azt mondja egyszer a szegény ember:

- Feleség, elmegyek ezekkel a haszontalan ökröcskékkel az erdőbe, hátha az Isten mutat valamit.

Befogta az ökröcskéket egy kis szekerecskébe, s elment az erdőbe.

Amint ott száraz ágat gyűjtögetett, s rakosgatta a szekerecskére, mit látnak szemei! Egy szép tisztáson játszadozik két szép úri gyermek, egy fiú s egy leányka.

Odamegy a gyermekekhez, szóba ereszkedik velük, s megtudja tőlük, hogy a leányka a napjötti királynak a leánykája, a fiú pedig a napmenti királynak a fia.

Mert úgy tudjátok meg, hogy éppen ezen a tisztáson volt a határa a napjötti s a napmenti országnak.

Amint beszélgetnek egymással, meglátják a gyermekek a két ökröcskét, s a királyúrfinak úgy megtetszettek a szetemnyi állatocskák, hogy mindjárt rászegült a szegény emberre, s nem hagyott neki békét, amíg az ökröcskéket el nem adta.

Nem akarta a szegény ember semmiképpen az ökröcskéket eladni, de addig beszélt a gyermek, hogy így, hogy úgy megfizeti az édesapja, hogy a szegény ember megvált az ökröcskéktől. Azt mondta a királyúrfi:

- Csak ne búsuljon, bátyámuram! Adja ide az ökröcskéket, holnap aztán jöjjön el az édesapámhoz, s ő majd becsületesen megfizeti az árát.

Hát jól van, a királyúrfi elhajtja az ökröcskéket. A szegény ember pedig jól megrakja száraz ággal-boggal a szekerecskét, s hazahúzta nagy kínlódva.

Hiszen volt otthon haddelhadd! Sírt a szegény asszony mérgében, szitkozódott, hogy ez a két kicsi ökröcskéjük volt, s ebből is kifogyasztá az ura nagy bolondul. Most már elmehetnek világgá ezzel a sok rongyos gyermekkel, nincs semmijük a föld kerekén.

Eleget vigasztalta a szegény ember a feleségét, hogy ne békétlenkedjék. Hiszen jó helyre adta az ökröcskéket, bizonyosan jó árát is kapja. Sanyarú sorsuk talán jóra is fordul ezzel a vásárral. Hiszen akárcsak a fekete földnek beszélt volna. Nem volt otthon maradása a szegény embernek. Még aznap indult a napmenti király udvarába.

Áldott szerencséjére, nem volt messze a király udvara. Másnap reggel már oda is ért.

Hát amint bemegy az udvarra, ott van a királyúrfi, játszik a két kis ökröcskével. Hajtja: csá, Rendes, Virág, hi elé, hóha-hó! Ahogy éppen a szántó-vető emberektől hallotta.

De ahogy meglátta a szegény embert a királyúrfi, mindjárt szaladott elejébe nagy örömmel. Megfogta a kezét, s vezette föl a palotába.

- Jöjjön, bácsi, jöjjön! Hanem azt mondom ám kegyelmednek, hogy akármit ajánl az édesapám, semmi egyebet el ne fogadjon, csak a mindent járó malmocskát.

Bemegy a szegény ember a királyhoz, elémondja, hogy ő volt a gazdája annak a két kis ökröcskének.

- No, hát csak kérjen kend akármit - monda a király -, mert igazán nagy öröme van a fiamnak az ökröcskékben.

Ott volt az asztalon a mindent járó malmocska. Olyan volt, mint egy gyermekjáték.

"No - gondolja a szegény ember magában -, szép árát kapom az ökröcskéimnek, ha ezt a malmocskát kérem. Úgy szemlélem, hogy játék helyett játékot akar adni a király úrficska. De hát isten neki, fakereszt, ő már nem kíván egyebet. Hadd teljék kedve az úrficskának." Mondja is a királynak:

- Felséges királyom, én azért a két kicsi ökröcskéért semmi nagyot nem kívánhatok, adja nekem azt a malmocskát.

Csak láttátok volna, hogy megváltozott színében a király! Mondta a szegény embernek:

- Kérj akármit! Annyi aranyat adok, amennyit elbírsz, csak ezt a malmocskát ne kívánd!

"Úgy-e - gondolta magában a szegény ember -, mégsem gyermekjáték lesz ez, ha olyan nehéz szívvel válik meg tőle a király!"

Mondta ismét nagy alázatosan:

- Ó, felséges királyom, mit gondol, hogy azért a haszontalan ökröcskékért valami sokat érőt kívánjak. Adja nekem ezt a malmocskát, hadd legyen, mivel játszadozzanak az én gyermekeim is.

Erősen szerette a király a fiacskáját, nem akarta hát kedvét szegni a szegény embernek. Od'adta a malmocskát.

De mikor kiment a szegény ember, még akkor is utána kiáltott:

- Hallod-e, te szegény ember, ha megbánnád a vásárt, hozd vissza a malmocskát, szívesen adok más egyebet helyette!

Azt mondja a királyúrficska, mikor az udvaron voltak:

- No, bácsi, igazán jól tevé, hogy nem fogadott el egyebet.

- Ó, ne mondja, királyúrfi - kesergett a szegény ember -, nem is merek hazamenni. A feleségem, mikor hazamentem az ökröcskék nélkül, majd megevett a szájával. Hát még most, ha hazaviszem ezt a haszontalan játékot.

- Hát én meg azt mondom kigyelmednek, hogy egyet se búsuljon, hanem menjen haza békességgel. Tegye le a malmocskát az asztalra, s mondja neki: "Mindent járó malmocskám, járj nekem aranypénzt, sült ételt, főtt ételt!" Meglátja kigyelmed, hogy csak úgy omlik ki belőle minden, amit kíván. Amikor megelégelte a járását, csak annyit mondjon neki: "Mindent járó malmocskám, elég már!" Mindjárt megáll a malmocska.

Hej, istenem, örült a szegény ember, nem találta helyét szertelen nagy örömében.

Megköszönte a királyúrficskának iránta való nagy szívességét. Aztán hóna alá fogta a malmocskát, sietett hazafelé, hogy a lába is alig érte a földet.

Útközben, amint nagy sebesen igyekezett hazafelé, egyszer csak látja, hogy valami rettentő nagy feketeség közeledik feléje. Nem tudta elgondolni, hogy mi isten csodája lehet ez. A feketeség csak jött közelebb-közelebb, s hát Uram, Jézus, mi volt?! Egy éktelen nagy fekete kalap.

Nézi, nézi, hogy mi van a kalap alatt. Hát a kalap alatt egy ember volt.

Alig tudott szegény ember lépegetni elébb-elébb, úgy el volt gyengülve, mint az őszi légy.

Jókedve volt a szegény embernek. Kérdezi tréfásan:

- Hé, atyafi, nem szorítja fejét a kalap?

- Ne csúfolódjék velem - mondja nagy búsan az ember -, inkább adjon egy falás kenyeret, mert három napja nem ettem!

Mondja a szegény ember:

- Én jó szívvel adnék, atyafi, de nekem sincs.

Kikotorászta minden zsebét, hadd lássa az az ember, hogy csakugyan nincs semmije.

Azám, egyszerre csak eszébe jut, hogy hiszen van neki egy csudamalma. Mindjárt megpróbálja, hogy igazat mondott-e a királyfi. Leteszi a malmocskát a földre, s szól neki:

- Mindent járó malmocskám, járj nekem mindenféle ételt s italt!

Még ki sem mondta jóformán, zúgni, zakatolni kezd a malmocska, s hát úgy omlott belőle mindenféle drága étel-ital, hogy a szem nem győzte belepni. Annyit őrölt egy szempillantásra, hogy elég lett volna egy falunak. Csak akkor hagyta félbe az őrlést, mikor a szegény ember mondta:

- Mindent járó malmocskám, elég már!

Na, esznek-isznak, dúskálnak a mindenféle jóban. Cifra kedvük kerekedik. Énekelnek, táncolnak, aztán ismét leheverednek, diskurálnak, s ahogy szóból szó kerekedik, azt mondja a nagy kalapú ember:

- Hiszen, atyafi, ügyes portéka ez a malmocska, hanem az én kalapom se kutya. Egyet mondok, s kettő lesz belőle: cseréljünk!

- Nem ment el a szép eszem - mondja a szegény ember -, mikor ez a malmocska eltartja az egész nemzetségemet, míg a világ s még két nap. A kend kalapja csak madárijesztőnek jó.

- Úgy-e?! - mondja a nagy kalapú ember. - Hiszen mindjárt lát kend csudát.

Azzal leveszi fejéről a kalapot, s szól neki:

- Kalap, tüzelj!

Na, hiszen, ha ott lettetek volna, láttok olyant, amilyent még soha ez életben. Puskagolyó, kartácsgolyó, ágyúgolyó, piff-puff-paff! bumm! csak úgy repült, csak úgy ömlött ki a kalapból, éppen, mint a záporeső.

Nem is szakadt vége, míg az ember azt nem mondta:

- Elég.

- Hiszen - mondja a szegény ember -, ez is ügyes portéka, de nekem mégsem kell, mert ettől ugyan éhen halhatok.

Hanem a nagy kalapú ember addig beszélt, hogy ilyen s hogy olyan nagy hasznát veheti a kalapnak, hogy a szegény embert mégis kiforgatta az eszéből, s cseréltek.

Aztán elváltak egymástól. Ez is, az is ment a maga útjára, de a szegény ember egy jó hajításnyira sem ment, erősen megbánta a cserét. S amint közeledett a háza felé, majd felvetette a bánat s a keserűség, hogy az Isten úgy el tudta venni az ő eszét.

Hanem, hogy a szavamat ne felejtsem, volt annak a nagy kalapú embernek egy botja is. S mikor elváltak egymástól, azt a botot ott felejtette a földön.

A szegény ember fölvette a botot. Gondolta, jó lesz, ha valahol az úton megtámadják.

Hát, amint évelődnék, búcsálódnék magában, megszólal a bot:

- Miért búsulsz, édes gazdám?

Nagyot néz a szegény ember. "Nini, hát ez a bot beszél?!"

Megint kérdi a bot:

- Miért búsulsz, édes gazdám?

Feleli a szegény ember:

- Búsulok az eszemért, ami nem is volt, s búsulok a malmocskáért, amit bolond fejjel elcserélék.

Abban a szempillantásban kifordult a bot a kezéből. Elsurrant valamerre, az isten tudja, merre. Elég az, hogy egy percre, kettőre vissza is fordult, s hozta magával a mindent járó malmocskát.

Na de már most csakugyan nem volt búra oka a szegény embernek. Bezzeg hogy otthon is volt becsülete, mikor megmutatta, hogy mit tud az ő malmocskája. De úgy meggazdagodtak, hogy minden fia hat ökörrel járt szántóba, s még a kutyának is kalácsot vetettek kenyér helyett.

Hát telt-múlt az idő. Egyszer kint áll a kapuban a szegény ember (az ám, szegény ember!), s látja, hogy jön az utcán egy úriember a feleségivel s a fiával gyalog. Nézi, nézi, s hát az az úriember maga a király. Elejbük megy, köszönti illendőképpen, s kérdi:

- Ugyan bizony, felséges királyom, hová, merre mennek ilyen gyalogszerrel?

- Hej - mondja a király -, nagy bajban vagyunk! Az északi király elvette az országomat, s most megyünk világgá, nincs itt maradásunk.

Mondja a szegény ember:

- Azért ugyan egyet se búsuljon, felséges királyom, majd segítek én a kigyelmed baján, csak tessék beljebb kerülni az én szegény házamba.

Bemennek a házba, ott az egyszeri szegény ember jó vacsorát főzet, de olyant, hogy a király is meg a királyné is megnyalta a száját utána.

Mikor aztán lenyugodtak a vendégek, fejibe nyomta a nagy kalapot, kezibe vette a botot, s elindult, hogy megkeresse az északi király seregét.

Hiszen nem sokáig kellett, hogy keresse, úgy ellepték az északi király katonái a napmenti országot, hogy ég s föld feketéllett tőlük.

Az egyszeri szegény ember kiment egy hegy tetejére, ott a kalapot letette, nekiirányította az ellenségnek, s kiáltott:

- Kalap, tüzelj!

Elküldötte a botot is, hadd üsse a fejüket, ott nem sántulnak meg.

Hej, édes Istenem, lett egyszerre szörnyű nagy pusztulás! Még hírmondónak sem maradott az északi király seregéből.

Azzal megfordult az egyszeri szegény ember, ment haza, s jelentette a királynak, hogy semmi baj, mehet vissza a palotájába.

A király a szemének sem akart hinni, mikor látta azt a rettentő nagy pusztulást, hogy egy szál ellenség nem sok, annyi sincs az országában. Megvette az egyszeri szegény embertől a kalapot meg a botot. Adott neki temérdek kincset, de annyit, hogy hat hatökrös szekérrel egy hétig hordatták a rengeteg sok aranyat-ezüstöt.

Azonközben fölcseperedett a királyúrfi is, s feleségül vette a napjötti királykisasszonyt.

Volt nagy dínomdánom, lakodalom. Ott is az egyszeri szegény ember járta legelöl a kállai kettőst.

Még most is járja, ha tudja. Holnap legyen a ti vendégetek!
Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
reprodukcio
Ismeretlen porcelán jelzés
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrissebb Fontos Kérdések:
További fontos kérdések >>
Legfrissebb fórum témáink:
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
reprodukcio
Ismeretlen porcelán jelzés
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?
Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár
Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

Antikrégiség.hu QR kódja KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© Antikrégiség.hu | e-Antique.eu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei