Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Csodaszarvas Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!
Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy
RSS feliratkozás: Festmény Festmény
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy
RSS feliratkozás: Óra Óra
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia
RSS feliratkozás: Szobor Szobor
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak
Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat
RSS feliratkozás: Sport Sport
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv
RSS feliratkozás: Történelem Történelem
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv
Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
 
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - A félkegyelmű

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás

A félkegyelmű

Gyűjtötte: Benedek Elek


Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt két gazdag ember. Az egyiknek fia, a másiknak leánya volt, s még a keresztelőnél megegyeztek, hogy ha a gyermekeik fölnevelkednek, összeházasítják őket.

A fiút is, a lányt is nagy kényesen nevelték, mert volt miből. Mikor aztán összeházasították, sem az egyik, sem a másik nem értett a gazdasághoz. A cselédek, a zsellérek azt csináltak, ami nekik tetszett. Az asszonynak még volt egy kicsi esze, de az ura félkegyelmű, kolontos ember volt, akinek minden szaván, dolgán nevettek a népek.

Hiszen volt, ahogy volt, amíg az öregek éltek, de ahogy ezek behunyták szemüket, elkezdett züllődni a nagy gazdaság. Még csuda, hogy a szemét ki nem lopták a félkegyelmű embernek.

Na, telik-múlik az idő. Egyszer eszibe jut a félkegyelműnek, hogy elmegy a vásárba, mert hát az apjától látta többször, hogy az is el-elment a vásárba. Volt még két szép ökre, s elindult azzal. Amint ment, mendegélt, lakodalmas nép jött vele szembe, s köszöntötte nagy hangosan:

- Az Isten őrizze meg az ilyen szomorú változástól, s a megszomorodottaknak adjon vigasztalást!

Az ám, szegény kolontos feje így hallotta egyszer az apjától egy halottas háznál, azt hitte, mindenütt ezt kell mondani, ahol több ember van együtt.

Hej, megmérgelődnek a lakodalmasok, megállítják a lovakat, leugrálnak a szekérről, supp-supp! ütik a félkegyelműt. Még biztatták is egymást: üsd a fejét, ott nem sántul meg! Mikor aztán jól helybenhagyták, azt mondták a félkegyelműnek:

- Hallod-e, te boldogtalan, ha máskor ilyent látsz, tartsd fel a kalapodat a botod végére, s rikoltozz, ahogy a torkodból kitelik: ijuju-ujuju!

Továbbvánszorgott a félkegyelmű, s amint ment, mendegélt, találkozott egy mészárossal, aki egy csorda disznót hajtott a vásárról. Eszibe jutott, hogy mire tanították a lakodalmas népek, feltűzi a kalapját a botja végire, meglóbálja, lobogtatja, s nagy hangosan kiabálja: ijuju-ujuju!

Bezzeg hogy a disznók megijedtek, s ahány annyifelé szaladott. De a mészáros sem a disznók után futott mindjárt, hanem megrakta magyarosan a félkegyelműt, s azt mondta neki:

- Máskor, ha ilyent látsz, inkább azt mondjad, hogy az Isten áldja meg egy helyett kettővel.

Jól van, a félkegyelmű továbbmegy, s hát amint megy, mendegél, látja, hogy egy szegény szántó-vető ember a búzavetés közül szedegeti, tépegeti a mindenféle szúrós töviset, burjánt, bojtorjánt. Köszönti a félkegyelmű, de hogy köszönti! Úgy köszönti, hogy:

- Az Isten áldja meg, földi, egy helyett kettővel!

Hej, megmérgelődött a szegény ember! Nem elég, hogy csurog róla a véres verejték a keserves munkában, még azt is kívánják neki, hogy egy tövis helyett kettő legyen. Kiszaladt az útra, jól eldöngette a félkegyelműt, s azt mondta neki:

- Máskor, ha ilyet látsz, inkább te is segíts neki!

Hiszen éppen jót tanácsolt a félkegyelműnek, mert alig ment egy hajításnyira, látja, hogy két ember verekedik, s tépi egymás haját. Odaáll ő is, hol az egyik, hol a másik ember haját tépi. De 'iszen ezeknek sem kellett egyéb, egyszeriben nekiestek, eldöngették kétfelől, mint a kétfenekű dobot, s úgy kitépték a haját, hogy egy szál nem sok, annyi sem maradott.

No, csakhogy kiszabadulhatott e két ember keze közül. Isten csudája, hogy beért a városba. Amint megy a piacon, látja, hogy egy ember egy régi fakó szekeret árul. Eszébe jut, hogy az ő apja ilyen fakó szekérrel járt az erdőbe. Kérdi a szegény embert:

- Atyafi, ideadná-e ezt a szekeret ezért a két ökörért?

A szegény ember nem is akart szólni, azt hitte, hogy bolondoznak vele, de a félkegyelmű addig beszélt, amíg a szegény ember észrevette, hogy ennek a fejében hiányzik a negyedik kerék, odaadta hát a szekeret a két ökörért. No, már most volt szekér, de nem volt ökör. Húzta, húzogatta elébb a szekeret rúdjánál fogva, de egyszer csak mégis megsokallotta, s eladta a szekeret egy kovácsnak egy fejszéért. De még a városból ki sem ért, már a fejsze sem tetszett neki. Találkozott egy kaszás emberrel, annál látott egy fénkövet, s a fejszét elcserélte azzal.

Most már ment hazafelé nagy vígan. Amint egy tó mellett haladott el, látja, hogy rengeteg sok vadréce úszkál a tóban. Fogja magát, s a fénkövet a récék közé dobja. Azám, a récék mind elrepültek, a fénkő pedig leesett a tó fenekére.

Búnak eredt szegény feje, hát ő hogy menjen haza fénkő nélkül. Hirtelen levetkőzött, belement a tóba, de amíg a fénkőt kereste a boldogtalan, valaki a ruháját ellopta a tó partjáról. Sem ökör, sem fénkő, sem ruha, sem semmi. No hiszen, lesz otthon nemulass! Áldott szerencséjére a felesége nem volt otthon. Erősen éhes volt, szelt magának egy karéj kenyeret, aztán lement a pincébe, hogy ott bort eresszen a hordóból. A kenyeret leteszi a pinceküszöbre, hogy könnyebben ereszthesse a bort, de amint csurogni kezd a bor, visszanéz, s látja, hogy egy kutya fölkapja a kenyerét, s szalad vele. Megmérgelődik a félkegyelmű, a kutya után dobja a csapot, s bezzeg hogy egy cseppedős cseppig elfolyt a bor. Hát most mit csináljon, hogy a felesége ezt észre ne vegye? Volt a pincében egy zsák liszt, s azzal behintette a pince földjét. Csak akkor veszi észre, hogy van a pincében egy lúd is, s az, amint a lisztet hintette, elkezd erősen sziszegni. Megijed a félkegyelmű, azt hitte, a lúd azt sziszegi, hogy majd beárulja az asszonynak.

- Úgy-e, beárulsz? - kérdezte a ludat.

A lúd még erősebben sziszegett. Megkérdezte másodszor is, harmadszor is.

- Te lúd, mondd meg nekem, beárulsz-e, vagy nem!

Felelt a lúd:

- Gá-gá, gá-be, be-be!

- No, ha be, akkor vége is az életednek. - Egyszeriben kitekerte a lúd nyakát, megkopasztotta, azután lefeküdt a pince földjére, meghengergőzött a lisztes borban meg a tollban. Aztán leült arra a helyre, ahol a lúd kotolt.

Eközben megjön az asszony, látja, hogy nyitva a pinceajtó. Leszalad, összecsapja a két tenyerét.

- Jézus Mária, Szentlélek, el ne hagyj, miféle kísértet ül amott!

A félkegyelmű csak sziszegett, gágogott, mint a lúd, de az asszony összeszedte magát, nagyot kiált:

- Szóljon, ki van itt, mert Isten istenem ne legyen, ha agyon nem ütöm!

De már erre megszólalt a félkegyelmű ember.

- Ne bánts, lelkem, feleségem, én vagyok!

- Kend-e, hát mi az isten haragját kotol itt kend? Hogy volt a vásár, mit csinált a vásáron?

Elmondott mindent a félkegyelmű, úgy, ahogy volt.

- No bizony, ha úgy volt, ahogy volt - mondta az asszony -, eltakarodjék kend a szemem elől, s addig ne is lássam, míg azt a két szép ökröt vissza nem keríti.

Feltarisznyált az urának.

- Menjen isten hírével, jó utat, hol sár nincs!

Ment nagy búsan a félkegyelmű ember, s amint ment, mendegélt, találkozik Krisztus urunkkal. Megszólítja Krisztus a félkegyelmű embert:

- Adj nekem egy falás kenyeret, egész nap nem ettem.

Mondja a félkegyelmű:

- Nem adok, mert te sem segítettél rajtam, engedted, hogy elkoldusodjam.

Krisztus nem szólt semmit, továbbment az útján. Ment a félkegyelmű ember is, s útközben találkozott a Halállal. Azzal mindjárt összebarátkozott, megosztotta vele kenyerét, s volt egy porció pálinkája, annak a felét kihajtotta, s másik felét a Halálnak adta. Olyan erős barátságot kötöttek, hogy még meg is komásodtak. A Halálnak jókedve kerekedett, s mondja a félkegyelműnek:

- No, koma, most láss csudát! - s azzal hopp, beleugrott a porciós üvegbe.

De mintha a félkegyelműnek is nyiladozni kezdett volna az esze. Hirtelen bedugta a porciós üveget, s azt mondta a Halálnak:

- No, koma, innét addig ki nem jössz, míg meg nem ígéred, hogy gazdag embert csinálsz belőlem.

Mit volt mit tenni, a Halál megígérte, s megegyeztek, hogy a félkegyelmű adja ki magát csudadoktornak, s amely betegnek a Halál a lábához áll, arra bizonyosan mondhatja, hogy meggyógyul; de amelyiknek a fejéhez áll, annak hiába ne is ígérjen semmit.

Azzal elváltak egymástól. A Halál ment jobbra, a félkegyelmű ember balra. Addig ment, mendegélt, míg a király városába nem ért. Hallja ottan, hogy a király lánya erős beteg, hogy összecsődült a világ összes híres doktora mind, s mégsem tudják meggyógyítani. Megy a király színe elé, s jelenti, hogy ő csudadoktor, hogy ő csak megnézi a királykisasszonyt, s mindjárt megmondja, hogy meg lehet-e gyógyítani vagy nem. Vitték mindjárt a királykisasszony szobájába, s hát a Halál ott áll a királykisasszony lábánál. Nézte, nézte a királykisasszonyt, mintha vizsgálná, azt mondta a királynak:

- Egyet se búsuljon, felséges királyom, még ma meggyógyítom a királykisasszonyt.

Kiment az udvarba, ott egy kazal szénát meggyújtatott, annak a hamujából fürdőt csináltatott, s a királykisasszony, ahogy megfürdették benne, olyan volt, mint az eleven élet. Meg is ajándékozta a király a félkegyelműt, de úgy, hogy azt sem tudta, mije van. Elhozatták a feleségit az udvarba, s éltek mind a ketten nagy gazdagságban, nagy fényes pompában.

Hanem egyszer ő is erős beteg lett, s hát jön a komája, de bizony nem a lábához, hanem a fejéhez áll. Könyörgött a Halálnak:

- Édes komám, lelkem, komám, állj a lábamhoz!

- De már azt nem teszem - mondá a Halál. - Gyere csak velem, lelkem, komám, édes komám!

S elvitte a félkegyelmű embert.
Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Ki készitette?
Ki készitette ?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrissebb Fontos Kérdések:
További fontos kérdések >>
Legfrissebb fórum témáink:
Ki készitette?
Ki készitette ?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Mennyit érhet?
Gobelin
Kié lehet ez a rézkarc?
Zsolnay minták és jelzései
Mennyit érhet antik tárgyam, régiségem?
Porcelán monogram
Mennyit érhet kortárs vagy régi festményem?
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?
Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár
Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

Antikrégiség.hu QR kódja KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© Antikrégiség.hu | e-Antique.eu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei