Abszurd, nihilista és antiművészeti magatartásforma, melynek indulását az 1916-os, Zürichben Hugo Ball és köre által létrehozott, Cabaret Voltaire meghökkentő előadóestjeitől és kiállításaitól datáljuk.ABSZURD DRÁMA: antidráma - a második világháború után létrejött drámai irányzat, megteremtői: Beckett, Adamov, Ionesco, Genet - a társadalmi létet abszurdnak, …
képtelen - a fantasztikum azon szélsőséges válfaja, amikor a képzeletbeli jelenségek és a közöttük levő kapcsolatok ábrázolása felborítja a köznapi fantázia logikáját, a mitikus-mesés-utópikus hagyományokat, s így a hihetetlensége abszolút váratlanul és kiszámíthatatlanul egyéni, meghökkentő. Az abszurd első teoretikusa Camus: okfejtése szerint az emberi lét értelmetlen mivel az ember képtelen megérteni az őt körülvevő világot és saját szerepét ebben a világban. “Az abszurd - állítja a Sziszüphosz mítoszában - az emberi hívás és a világ hallgatása közti szembesítésből születik. Következésképpen csak egy komoly filozófiai probléma van, s ez az öngyilkosság. Ítéletet mondani arról, hogy az életet érdemes-e vagy nem érdemes élni, ez jelent válaszadást a filozófia alapvető kérdéseire.” Kafkáról szóló esszéjében Ionesco a következőképpen határozta meg a felfogását a kifejezésről: “Abszurd az, aminek nincs célja... Az ember elszakadt vallási és metafizikai gyökereitől és ezért elveszett; minden cselekvése értelmetlen, abszurd, fölösleges lesz.”