A kései negyvenes évektől az ötvenes évek végéig uralkodó nemzetközi festészeti irányzat, melynek lényege a művész lelki és hangulati állapotának, tudat alatti képzeteinek közvetlen, drámai kifejezése. Mindezt a hagyományos kompozíció feloldásával és az ábrázolás száműzésével kívánták elérni. Az ~ (abstract expressionism) kifejezést már a tízes-húszas években használták, de csak az ötvenes években terjedt el – előbb Robert Coates újságíró, majd Clement Greenberg amerikai kritikus javaslatára. Greenberg ezzel a megjelöléssel kívánta hangsúlyozni e festészet történelmi kapcsolatát a század eleji expresszionizmussal (etimológiailag az ex-pressio ki-préselést, ki-sajtolást jelent), különösen Vaszilij Kandinszkij tízes évekből származó expresszív absztrakt periódusával (annál is inkább, mert a kifejezést először Kandinszkij művészetére vonatkozóan használták). Az ~ előzményeként ezenkívül a szürrealista automatikus írást (écriture automatique) és a távol-keleti kalligráfiát érdemes kiemelni. A tudatkontroll nélküli festői jelírás másik gyakori elnevezése Harold Rosenberg terminusa, az akciófestészet (action painting) 1952-ből. Az amerikai kritikus ezzel a hangsúlyt inkább a festési folyamat spontán akció jellegére helyezte, arra a látványosságszámba menő rituális gesztikulációra, amit a festő a vászon előtt vagy a földre terített vásznon hajt végre, s amelynek a keletkező kép közvetlen, tárgyi vonatkozásoktól mentes "lenyomata", mintegy "mellékterméke". Rosenberg tehát a kész művel szemben a kép elkészítésének folyamatát emelte ki. Még egy megjelölés használatos az absztrakt expresszionistákra vonatkozóan: a csurgatásos festészet (drip painting), vagy egyszerűen dripping. Ez azt a sajátos festéstechnikát jelenti, melyet Jackson Pollock és még néhány társa alkalmazott. Az automatikus írás, a tudatkontroll nélküli festői jelteremtés érdekében a művész nem ecsettel fogalmazza meg formáit, hanem a vászonra csurgatja a festéket, ebbe különféle törmelékanyagokat kever, s így a felület az egymásra csurgatott anyagrétegek textúrájaként alakul ki. Az ~ (szinonimájaként a gesztusfestészet kifejezést is szokták használni) legjelentősebb képviselői Jackson Pollock, Robert Motherwell, Willem de Koonig és Franz Kline. Egyes szerzők ide sorolják az ~sal egy időben párhuzamos európai irányzat, az » informel egyes képviselőit is (és fordítva), ugyanakkor magát az amerikai ~t sem lehet egységes mozgalomnak tekinteni. Az irányzatra jellemző széles gesztusú, drámai festésmód mellett még legalább két eltérő áramlat mutatható ki: egyrészt a keleti kalligráfiával szimpatizáló "meditatív" irány (legjelentősebb képviselője Adolph Gottlieb és Mark Tobey), másrészt az úgynevezett "hűvös" irány (Mark Rothko, Clyfford Still, Barnet Newmann), mely a későbbi » post-painterly abstraction fogalomkörébe tartozó colourfield painting (színesmező-festészet), colour painting (színes festészet) vagy chromatic abstraction (kromatikus absztrakció) közvetlen előzményének tekinthető. Az ~, különösen annak kalligrafikus iránya, a magyar művészetre is felszabadító erővel hatott. Gondoljunk csak Korniss Dezső, Szabó Lajos, Frey Krisztián, Tót Endre, vagy például Konkoly Gyula egy-egy alkotói periódusára, Veszelszky Béla pedig az irányzattól függetlenül, azt megelőzve épített ki sok tekintetben hasonló képi világot, mint az absztrakt expresszionisták.